Mimi

Ne feledd, még mindig kedvezményes az előfizetés! Igaz, már csak két napig. Ha most előfizetsz egy évre, féláron teheted meg! Ráadásul hozzájárulsz ahhoz, hogy legyen egy kis jövedelmem, no meg exkluzív írásokat is olvashatsz. Hogy még egy bónusz legyen, annak, aki ma fizet elő, elküldöm emailben a Rebi rongy élete, az Erdélyi magyarnak lenni és a Csámpi csímű e könyvemet. Ha inkább simán utalnál, magyar vagy revolutos számlára, azt is megteheted itt:

Magyar: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )

Revolut: LT05 3250 0628 5677 6658 ( Ide is csak Lakó Tünde írandó )

Vagy itt fizethetsz elő:

Régen, ha olyan becenevet hallottam, mint Mimi, egy arisztrokata leányzó jelent meg előttem a húszas évekből, abból a generációból, amelyik már levetette a halcsontfűzőt, volt mersze rövidre vágatni haját, lovagláskor nadrágot húzni és teadélutánok után teniszpartikra járt, no meg hosszú szipkával cigarettázott sikkesen, miközben udvarló ficsúrok vették körül.

Ehhez képest az a Mimi, akit volt szerencsém megismerni, egy terebélyes piaci kofa, aki még alsószoknyát hord, templomba népvisletben jár, kendői jelzik, hogy hétköznap vagy ünnep van éppen, kötény nélkül nem látni soha és az imakönyvét mindenhova magával hordozza, merthogy az Úrhoz kíván szólni a nap bármely szakában.

Mimit az első unokájának nyelvbotlása ruházta fel eme úri becenévvel. Aztán sorban a többi is így szólította, végül a család felnőtt tagjai is elfelejtették valódi keresztnevét, mely Rozál vala. Csak székelyharisnyás, ráncoscsizmás, kalapos férjura adott nyomatékot szavainak a Rozállal, ritka perpatvarkodásuk közepette, de ő maga is Mimizte a békeidőkben, mely házuk táját leginkább jellemezte.

Mimi kedden, csütörtökön és szombaton tisztelte meg jelenlétével a kisvárosi piacot. Suhogó szoknyájával, keményített kötényével, álla alatt megkötött kendőjével igazi látványosság volt. Szeretetre méltó mosollyal, kedves, ízes szavakkal csábította vevőit asztalához, melyen takaros kötésekben rendezte el a murkot, petrezselymet, halmocskákban az egrest, borsót, fuszulykát, mikor mi termett éppen kertjében.

Közben keze - szája egyfolytában járt. Fuszulykát fejtett, pénzt számolt, a másnapi ebédhez paszulyt pucolt, mindig akadt valami tennivalója. Az ember csodálkozott, hogy el nem fárad amint e kettős műveletet végzi.

- Jöjjön csak lelkem, friss a tojás, aranysárga a belseje, ha nem hiszi, törje fel. Vegyen ebből a zamatos barackból, jobb az édenkerti almánál! Kóstolja meg bátran az egrest, csókra húzza azt a pici száját, édes angyalom!

Jómagam egy nagyon vicces eseménykor találkoztam vele, mely történést én idéztem elő, foghíjas román tudásommal. Arra már nem emlékszem, hogy mihez kellett nekem feltétlen torma, de azzal a szándékkal indultam el otthonról, hogy azt vásároljak. Járom körbe a betonasztalokat, melyek roskadoznak a zöldségektől, gyümölcsöktöl, de a kolbásztól és tojástól is. Volt ott minden, csak torma nem.

Taktikát változtattam, nem csupán szemmel kerestem, hanem kérdezni kezdtem a kofákat, van - e tormájuk. Hanem ahogy megyek egyik asztaltól a másikig, odaérek egy becsületes képű román emberhez. Pettyet töröm a fejem, hogy es mondják románul a tormának. Logikus! - csapok a homlokomra és már teszem is fel a kérdést a bácsinak, aki az imént magyarul nem értette. Az ember ugyebár azt hiszi, ha hangosabban beszél a más anyanyelvűvel, az jobban megérti... ezért jó nagy hanggal, erősen artikulálva szólok.

- Aveți de vânzare turmă?

Olyan csend lett, hogy még a szomszéd asztalnál is elhallgatott az addig lelkesen káricsáló Mimi. Minden közelben lévő kofáné és kofabá elnémult ( márpedig mindegyik közel volt a pici piacon ) és meredten nézték a különös asszonyt aki... nyájat akar vásárolni. Merthogy a turmă jelentése románul: nyáj. Mimi asszony fejtette meg a hülyeségemet, s amint rájött mit akarok, olyan gömbölyűt hahotázott, hogy csak úgy gurult a betonasztalokon a hangja.

- Jöjjön ide, húsombogaram! Nekem ugyan nyájam nincsen, de tormám akad még pár kötéssel!

A többi emberből is kirobbant a kacagás, árusokból és vevőkböl egyaránt. Miminek ezek után lett egy hűséges törzsvásárlója, szerény személyemben, és minden alakalommal jóízűen elbeszélgettünk az velág hejábavalóságáról. Ezután amikor észrevett, mindannyiszor így köszönt rám:

- Jó reggelt adjon az Isten, Turmā kisasszony, jöjjék, hoztam magának kicsi ezt- azt.

Valahányszor tormát reszelek, könnyes szemmel mosolygok közben. A könny a torma illóolajából, a mosoly az emlékből fakad.