Szoktatok még kézzel levelet írni? Vajon tanítják még az iskolában, hogy hogyan kell? Nekünk volt külön fogalmazás óránk, amin mindenre megtanítottak: milyen legyen a formája, a címzés, a dátum, az aláírás, a szerkezete, miben különbözik egy hivatalos levél a barátnak, rokonnak küldött közvetlenebb hangvételű írománytól. Gyermekkoromban volt sok levelezőtársunk. Sok olyan is, akivel soha nem találkoztam, mert például a „ Napsugár ” című gyermeklap hasábjain keresztül találtunk egymásra.
Akkoriban a folyóiratokban volt külön rovat, a címe: levelezőtársat keres. És rengetegen találtak így egymásra! Évtizedes barátságok köttettek. Emlékszem, milyen izgalommal vártuk a postást és lehetőleg még aznap nekiálltunk megírni a választ. Mindenféle apró – cseprő dolgainkról meséltünk, hétköznapjainkról, ünnepekről. A nyaralások alkalmával ki nem hagytuk, hogy képeslapot küldjünk rokonoknak, barátoknak, nagyszülőknek, cimboráknak. De ünnepekkor is tucatszám vásároltuk a képeslapokat. Emlékszem, megszokott volt ez a mondat karácsony vagy húsvét tájékán:
– A nagytakarítással, sütéssel készen vagyok, de képeslapokat még nem vettem meg...
Drága Gabi testvéremmel évtizedekig leveleztünk, hetente érkeztek oda – vissza a borítékok. Ő Erdélyben maradt, mi akkoriban Magyarországon éltünk. Testvérem halála után megkaptam a leveleimet, képeslapjaimat, amiket én és a gyermekeim küldtünk nekik. Nagyon felkavaró volt újraolvasni, ugyanakkor jól is esett a lelkemnek. Féltve őrzött kincs ez nekem. Hosszú, négy – öt oldalas írományok, van benne öröm, bánat, jó hír, panasz, várakozás a találkozásra, szemrehányás, ha később kaptam választ, gyerekek fejlődéséről beszámoló, munkás hétköznapjaink eredményeiről... az akkori életem bennük van. Általában így kezdődött: „ Drága mindnyájatok!” és így végződött: „ Írj hamar választ, nagyon várom, szeretettel ölel húgod, Tündi”.
És tényleg nagyon vártam. A postás is tudta, mennyire fontos nekem, vigyázott a levelekre. Rossz időben, ha nem voltunk otthon, Csöpinénihez a szomszédhoz adta be, el ne ázzon az ütött – kopott postaládánkban. Volt olyan, hogy csak éjszaka jutott időm válaszolni, olyankor sokszor arra riadtam, hogy hajnalodik és én még mindig írok... De szép is volt ez, de jó is volt, hogy volt kinek írni, volt kitől várni a választ! Szegény, ha még élne, mindennap írnék neki... De már nem tehetem. 2019 – ben már nem volt köztünk hagyományos levelezés. Mi is a modern technikát használtuk kommunikációra. Egy nap gondoltam egyet és írtam neki kézzel egy levelet. Amikor megkapta sírva hívott fel, az örömtől sírt.
Milyen jó is lenne feleleveníteni ebben a rohanó világban ezt a régi szép szokást! Talán megállnánk egy pillanatra, talán kilépnénk a mokúskerékből addig amíg írunk. Gyöngybetűkkel vagy ákombákom szálkás kézírással, mindegy...
Kelt levelem az Úrnak 2026. esztendejének júniusában, annak is 16. napján, Neuwiedban. Ölellek benneteket szeretettel, Tündi.
Ui. Egyik kisunokámnak, aki éppen a napokban lett három éves, az édesanyja mesét olvasott. Abban pedig az történt, hogy a krokodilmama képeslapot küldött a krokodilunokának. Olyan sóvárogva mesélte el nekem, hogy szerinte milyen jó is a képeslap, hogy küldtem neki egyet. De itt nem álltunk meg, most várom a választ, valószínű hosszabb levelezésbe kezdünk! És a kisunokámnak át tudtam adni azt az érzést, hogy milyen az, amikor várjuk a postást, várjuk a levelet a szerettünktől.
Még mindig elő lehet fizetni az oldalamra, bár éjfélkor a kedvezmény lejárt. Küzdök a mindennapi kiadásokkal, mint sokan mások, de nem adom fel. Írok, írok és írok! Ti pedig olvastok és ezért nagyon hálás vagyok! Nektek köszönhetően a substack beválogatott az elitek közé, egy induló programjához! Ez azért történt meg, mert érzékeli az erős közösséget mellettem, amit ti alkottok!
Hogy mit jelent ez az elit? Ha továbbra is legalább napi egy előfizetőm lesz, akkor ajánlani fognak támogató cégeknek! Ami azért is fantasztikus, mert akkor le tudom vinni az előfizetői árat a minimumra!
Segítsetek abban, hogy ott maradjunk abban a bizonyos elitben! Akár azzal is tudtok támogatni, ha mondjuk egy havi előfizetést ajándékoztok valakinek, vagy ti magatok egy hónapra előfizettek. Ez stabilizálná a megélhetésem és lehetőségem nyílna még több időt szánni az írásra.
Olyan kicsi nyelvi „piacon”, mint a magyar, egyedülálló a közös eredményünk! Angol nyelven a világ minden tájáról olvashatnak, de magyarul kevesen.
Itt fizethetsz elő: 👇👇👇
Kedves Tünde
Most éretségiztem felnőttképzésben,nekünk még mondta a ,,tanárbácsi" a levélírtást és a borítékcímzést,gondolom akkor még a fiatalságnak is tanítják.
Igazad van, nagyon is szépek voltak azok a kézzel írott levelek és képeslapok. Már rég nem küldünk senkinek sem. Nagyon sajnálom.