Elcsángáltak

Már csak 🕒hármat alszok itthon, utána kórház, műtét, rehabilitáció… 🤦‍♀️Bevallom, kicsit most már idegesebb vagyok a szokásosnál, de az Úrban bízom, velem lesz akkor is. Mivel pillanatnyilag egyetlen bevételi forrásom innen származik, tisztelettel és szeretettel kérlek, hogy ha teheted támogasd a munkásságom egy előfizetéssel, ami nem több egy havi kávé áránál. Cserébe minden írásom olvashatod,✍️ beleértve az olvasóim szerint nagyon izgalmas legújabb kisregényemet, Az özvegyet.

Hála Istennek a biztosításom rendeződni látszik a műtétig, legalább azért nem kell aggódnom.

Ha fizetnél nekem havi egy kávét ( tejszínhabbal iszom, azért drágább egy kicsit ☕💕😊🙏az alábbi, narancssárga gombra kattintva megteheted. 👇👇

Ha inkább magyar számlaszámra utalnál, kérlek írj egy emailt a tungye@gmail.com címre, és megbeszéljük a módját.

Sok éves külföldi létem alatt felgyűltek bennem a dolgok, amiről úgy gondolom, írnom kell. Fogadjátok szeretettel.

Amikor az ember, hosszas mérlegelés után elhagyja szülőföldjét, megoszlik az emberek véleménye róla.

Egyesek irigykednek, hogy bezzeg ő megteheti. Nem gondolnak bele a nehézségekbe.

Mások biztatják, hogy jobb lesz, majd haza lehet látogatni.

Megint mások árulónak kiáltják ki. Ezt aztán az évek alatt sokszor megkapja, azoktól is, akik anno ösztönözték.

Megérkezve az idegen országba rájön, hogy bár úgy tudta, beszéli a nyelvet, a dialektusok között elvész.

Az első hetekben, talán hónapokban is, élvezi a másságot, az ismeretlen dolgok felfedezését.

Ahogy telik az idő, ráébred, hogy itt sem sokkal könnyebb. A dialektust érti már, sőt átveszi, de ettől még nehezen boldogul sok mindenben.

Ráadásul senki nem köszön rá az utcán, nincsenek régi barátok, ismerősök, megszokott utcák, épületek.

Ha bajban van csak és kizárólag magára számíthat. Ha nincs is éppen baj, a hétköznapi gondokkal sincs kihez forduljon, akár csak azért, hogy beszéljen róla.

A szomszédok évek múltán sem köszönnek, személytelen az egész lét.

Nincs sarki közért, ahol törzsvásárlóként köszöntik és tudják milyen kenyeret, cigit, bármit szoktott vásárolni.

Alattomosan, már - már észrevétlenül belopódzik a lelkéb a honvágy. Marni kezdi, előbb csak időnként, aztán állandósul.

Végre elhatározza, hogy mintegy gyógyírként, hazautazik, szabadságra, megszakítja a munkába- haza- munkába - haza körforgást.

Otthon aztán a család örül neki. A régi barátok egy része is. Másik része furán néz rá és megjegyzi, hogy valahogy más lett...

Ő tudja, hogy nem lett más, csupán megilletődött minden apróságon.

Van aki dúsgazdagnak gondolja, mert hát nyugaton él. Fitymálva nézik az olcsó kis autóját, gondolván, hogy leplezni akarja a jólétet.

Otthon van, járja az ismerős utcákat, de most valahogy mégis idegennek tűnik minden.

Mire visszarázódnak az érzései a helyükre, indulnia kell vissza.

Elkezdi mondogatni magának, hogy nem baj, tulajdonképpen vágyott is a kis albérleted csendjére. Önbecsapódik.

Hetekig töltekezik az otthonlét emlékével.

A fogaskerék újra elkapja, nem tud kitörni, csak dolgozni jár, onnan haza.

Magára szól, hogy nem jó ez így, haza kell költöznie. De visszafele mintha nehezebb lenne...

Külföldön idegen marad örökre, bár már az idő teltével a patikus, a postás, a török zöldséges ismerősként üdvözli, igaz a nevét sem tudja.

Nagyobb baj, hogy otthon is idegenné vált. Nem ismerik meg az utcán, ha megszólítja őket, gondolkozniuk kell ki is ez az ember.

Ő lett a német ( norvég, francia, angol, stb ) , aki megszedte magát odakinn.

Hontalanná vált. Kinn még (soha) nincs otthon, hazájában már nem.

Nem értik miért akar hazaköltözni. Akkor sem, ha rámutat: külföldön egy dolog tartja, a pénz. A mérleg másik serpenyője súlyosabb, mert minden más benne van. A szeretet, az otthon.

Húzzákk még vissza az elintézendő dolgok és bár valóban nehezebb a visszaút, elhatározásához konokul tartja magát.

Előbb utóbb hazaér.

Drága otthonmaradottak! Fogadjátok szeretettel elcsángált, de hazaérkező honfitársaitokat! Mindegyik megfizette keményen bolyongása árát. Öleljétek kebletekre, érezze az otthon melegét megfáradt lelke, könnyű szívvel tegye le a vándorbotot...