Vén Károly

„Öreg vagy, Károly. Nem es öreg, sokkal inkább vén. Vénséges vén.” – gondolta magában. „Hát hova jutottál? Béengeded a kutyát a házba, mikor tudvalevő, hogy asszonynak, macskának benn, embernek, kutyának künn a helye? No és Károlyozod magadat? ‘Sze minnyá le es magázhatod őócskaságodat!” – morfondírozott tovább maró öniróniával. Bundás, a kivénhedt, kopott szőrű eb lassan nyugodott meg a házban. Most már ott fekszik az öregember lábánál, de feje fenn, orra a levegőben, fülei hegyesen meredeznek. Egy ideje alábbhagyott a durrogtatás. Károly bácsi nagyot sóhajtott és nyugtatólag tette csontos, munkában megfeketedett kezét Bundás fejére. Az halkan nyüszített egyet, mintegy jelezve, szerinte nem múlt el a veszély.

Valóban, soha nem csinált ilyent az öregember.. A kutyának sem akaródzott átlépni a küszöböt, amikor az első durrogtatásnál behívta. Pedig rettegett a tűzijátéktól, mely ebben a kis eldugott székely falucskában is divattá vált. Majdhogynem ölbe cipelte be, nehezen, botját a sarokba téve. Vén Károly füleinek sem volt muzsika a hang. Ő még látta igazi fegyverek fényét a sötétben, hallotta a hangot, melytől félni kellett, akkor is, ha az ember erős, felnőtt férfi volt, ki nem ijedt meg a saját árnyékától. „Megvénültem, no, nem értem a maiakat. De ejszen nem es kell, annak idején a mi öregjeink se értettek münket. Ez a velág rendje, s az ember nem tudja megfejteni a hejábavalóságát.”.

– Eriggyé most már ki, vén csont. – emelkedett fel ültéből, mikor már fertályórája sem hallatszott semmi s elkezdte kifelé terelni az ebet.

De az ismét megmakacsolta magát. Szemei határozottá váltak, majdnem hallani lehetett gondolatát: Nem megyek, félek! Éjfél jócskán elmúlt, Károly bácsi dereka kívánta már az ágyat, a dunyha melegét, a csendet. Ez utóbbi már meglett, hála a Fennvalónak. Odalépett a régi, ócska vizesvederhez, megmerítette benne a kopott zománcú csuprot, ivott. Bundás csóvált egyet a farkán. Rövidet, jelzésszerűt.

– Szonnyas vagy te es? No, gyere, kimehecc.

De az nem mozdult. „Nesze neked, vénember, most hogy vered ki innét ezt a behemót jószágot?” Érezte, már nem tudja felemelni, ölben kivinni. Valami furcsa érzés gyengítette. A friss, hideg víz kicsit megszelíditette, de még ott volt. Dobott egy pár hasábot a tűzre. A kutya elé tett egy régi tálat, ami a macskáé volt, de az elkódorgott valahova Vizet öntött belé. Bundás lefetyelt egy párat, majd elnyúlt a kályha előtt. Zsemleszínű bundáját veresre festették a lángok. Vén Károly vissza ereszkedett a székre. Nyögött egyet a melkasába nyilaló fájdalomtól.

– Nocsak, Károly, tán a halál kopogtat? – hangosan mondta ki a szavakat. – Édes jó Atyám, segíjjé’ ! – suttogta és imára kulcsolta kezét.

Bundás felkapta fejét. Okos szeme végigpásztázta gazdáját és közelebb húzódott hozzá. A vénség abbahagyta az ima mormolását, le kellett hunynia szemét a következő erős fájdalomtól, arca ezer ráncba húzódott közben. Hunyva is tartotta, finoman átcsúszott az álomba. Még egyszer felriadt, amikor leszakadt a tűz. Teste nem mozdult, csak a feje tisztult ki egy pillanatra. „Az én tüzem es leszakadt, ejszen.” – gondolta és olyan könnyedén ringott át a másvilágra, ahogy egy hópehely száll alá a magasságból. Már nem érezte Bundás nyelvét vénséges kezén, ahogy az szomorúan megnyalta, majd busa feje ismét lehanyatlott.

Délutánba hajlott a nap vízkeresztkor, amikor a házszentelők rátaláltak. A hideg, kihűlt házban ott ült az öregember, botjára támaszkodva, mint aki indulna valamerre. A földön Bundás aludta örök álmát. Bozontos feje gazdája lábán pihent.

– Szépen elaludt , Károly bátyám. – szólt egyikük. – No, ‘iszen, ez a velág rendje, s maga nem kapkodta el a dógot.

Azért áldást kértek a házra....A kréta csikorogva véste az ajtó fájára:

20 + C + M + B + 26

‼️👇Már csak ma éjfélig lehet előfizetni féláron! Ne hagyd ki! Ha most előfizetsz egy évre, féláron teheted meg! Ráadásul hozzájárulsz ahhoz, hogy legyen egy kis jövedelmem, no meg exkluzív írásokat is olvashatsz. ✍️✍️Hogy még egy bónusz legyen, annak, aki ma fizet elő, elküldöm emailben a Rebi rongy élete, az Erdélyi magyarnak lenni és a Csámpi csímű e könyvemet. 📖📖📖Ha inkább simán utalnál, magyar vagy revolutos számlára, azt is megteheted itt:

👉Magyar: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )

👉Revolut: LT05 3250 0628 5677 6658 ( Ide is csak Lakó Tünde írandó )

Vagy itt fizethetsz elő: