Töröklány

Nem sok farsangi élményem van, valahogy az igazi farsangolás kimaradt az életemből. De az az egy, ami igazából nem is rólam szól, nagyon megmaradt bennem. Akkoriban kerültünk Magyarországra, egy apró faluba, egy 6 éves és egy pár hónapos gyerekkel. Még minden a levegőben lógott, papírok, munka, lakhatás. Éppen hogy éldegéltünk, nagyon nagyon szerényen, meghúzva magunkat egy szobácskában, ideiglenesen. De elérkezett a farsangi bál ideje, s az én hat éves gyermekem csillogó szemekkel jött haza, hogy elmondja, az iskolában mindenki készül, minden szülő beszerzi a ruhát, ki mibe tervez felöltözni, és ami ilyenkor már csak szokás, ugye én is beszerzek valamit, ugye ő is beöltözhet valaminek? Még nem tudja minek, de ugye, anyuka…?

Megrémültem. Amink volt, mindenre szükségünk volt, semmit nem áldozhattam fel, hogy jelmezt készítsek belőle. De látva a gyermek lelkesedését, nem volt szívem letörni azt. Két hetem volt. S hiába törtem a fejem, hiába nem aludtam éjszakákat, semmi nem jutott eszembe. Eljött a farsangi bál hete, és előtte 3 nappal még semmire nem jutottam. Ültem a szobácskában, néztem a lyukas függönyön át, ki a falucska utcájára, mélyen elkeseredve. Most már, 27 évvel később már csak azt tudom, hogy mi villant be. Hogy honnan, arról fogalmam sincs. Török lány lesz a fiam! Felugrottam, legyámbásztam a lyukas függönyt, néztem, méregettem a szememmel. Tűm és cérnám sem volt. Visszaroskadtam.

Ekkor kopogtak. Egy falubeli asszony jött, s zavartan mondta, hogy tudja milyen helyzetben vagyunk, segíteni szeretne, elfogadom-e? Ő is volt szegény, tudja, hogy ilyenkor mi minden tud hiányozni. Hellyel kínáltam, s elfogadtam a pár kartondobozt amit hozott. Minden apróságra kiterjedt a figyelme, mikor a segítségnyújtásra gondolt. Volt ott tű és cérna is. Felvillanyozódtam, s elmondtam a hölgynek, mit tervezek. Nosza, ő is felpattant, kicsomagolta az egyik dobozt, amiben mindenféle ruhanemű volt, abban éppen női. Találtunk egy sárga fürdőruhát. Pirulva vallotta be, nem is tudja hol volt az esze, mikor betette, de neki már kicsi, s különben is, kétrészeset nem hord. Ezt szépen kicsire szabtam, alsó felére buggyos nadrágot varrtam a függönyből.

Eddig jutottam, mikor hazaért a gyermek az iskolából. Az asszony összecsapta a kezét: Hát ebből a tejfehér bőrű gyermekből hogy lesz török leány? De aztán elrohant, s kicsit később visszatért egy barna alapozóval, s egy göndör parókával. Farsang napján kisminkeltük a barnított bőrű gyermeket, szőke buksijára paróka került, s a kék szeme csak úgy világított az örömtől, mikor a sok cifra jelmez közül az övé lett a győztes, mezítlábasan, török bugyogóban.. Sakk-készletet választott, mert a győztes jutalmat választhatott…

Örök farsangi élmény maradt ez számomra.