Sosehalunkmeg

Érdekesnek teremtette az embert az Úr! Közeledvén a hatvanhoz ( figyelem, csak közeledek, még nem vagyok ott! ) számtalanszor eszembe jutnak a régmúlt idők. Gyerekként még csak nem is tudjuk, hogy majdan elmúlunk, óvnak is bennünket attól, hogy idejekorán tudomásul vegyük. Persze aztán elérkezik az idő, amikor először nézünk farkasszemet a halállal. Eltűnik az életünkből egy fontos ember, és mi fel nem foghatjuk, hogy nincs többé.

A kedvencem a kamasz – és ifjúkor. Na nem, nem kezdeném elölről, nem is irigylem e korosztályt. Írtam már erről, túlságosan fárasztónak tartanám újraélni. Azért kedvencem, mert ekkor van a sosehalunkmeg korszak. Nagy elánnal indul ilyenkor az ember(palánta) világot megváltani. Teljesen komolyan, meggyőződéssel hirdeti, hogy ő tudja mitől döglik a légy, hogy kell élni, mint óvhatjuk a környezetet, mi a megoldás a gondokra és különben is, pofon egyszerű minden, ezek a hülye öregek semmit nem értenek, nekünk, a mi korosztályunknak kellett megszületni ahhoz, hogy rendet csapjon a világban.

És ez így van rendjén. Tisztán emlékszem mennyire szántam magam is az idősebbeket, minden tiszteletem ellenére. Biztos voltam benne, hogy ők elrontották az életüket, hisz nem voltak annyira okosak mint én. Majd én megmutatom! Majd mi megmutatjuk! Aztán persze nem mutattuk meg mi sem. Ahogy teltek az évek ráébredtünk, hogy ez nem is olyan egyszerű. Kaptuk a pofonokat, ki kisebbet, ki nagyobbat, az élettől, szelídültünk, idomultunk hozzá a hétköznapokhoz.

De ifjonti hevünk vitt még előre, a lendület, bár lassult, mégis ott volt. Fogadkoztunk, hogy majd másképp bánunk a gyerekeinkkel, laza szülők leszünk, nem tiltjuk ettől – attól a porontyokat, szabadságot biztosítunk nekik, az aggodalmat elfelejtjük. Aztán jön a gyerek, mi pedig első alkalommal még megfogni, fürdetni is felünk, nehogy baja essen ügyetlen kezeink között. Naná, hogy tiltjuk ettől is, attól is. Szabadság? Ugyan, majd ha felnő! Majd ha önálló lesz!

Amikor pedig önálló lesz, éjszakákat virrasztunk át, várva, hogy hazaérjen, agyon aggódjuk magunkat, arra gondolván, milyen gonosz a világ, mennyi veszély leselkedik rá. Egy szép napon aztán rádöbbenünk, hogy szüleink szavaival utasítjuk rendre őt, próbáljuk elmagyarázni mitől féltjük és csodálkozva látjuk, hogy okosabbnak hiszi magát nálunk. Elnézően mosolygunk, mikor világmegváltó terveit ecseteli.

A sosehalunkmeg korszakunknak nyoma sincs ekkorra. Tudjuk, hogy vége lesz e földi létünknek, az idő pedig elkezd öles léptekkel rohanni. Mire kettőt pislogunk a gyermekünknek szakálla nő, tisztes családapává válik, mi pedig keressük azt az ártatlan, édes kisgyereket, aki párnás kezeivel átölelt, akit mi kellett vigasztaljunk, ha sírt. Számtalanszor előfordul velem, hogy nem tudom a felnőtt férfit babának, gyereknek elképzelni. Emlékszem, persze hogy emlékszem rá. Jó, jó, de hova lett?

A világ kereke pedig forog tovább, mind gyorsabban, a szerepek cserélődnek. A felnőtt gyermek félti a szülőt, miközben kezdi érteni is őt. Az egykori anyuka, apuka pedig szót fogad neki. Mint egy gyermek. Mert a szeretet mellett kinövi magát az érett felnőtt iránti tisztelet, hisz gyermekünk már jobban érti a világot, otthonosabban mozog benne, különben is, nekünk már itt fáj, ott húzódik, nehezen mozdulnuk.

Ez így van rendjén. Sorra kerül mindenki. Amikor azt mondja egy korombeli, nagyot sóhajtva, hogy hejj, de megöregedtünk, szinte mindig azt válaszolom: hála Istennek, nem haltunk meg fiatalon. Szeretek öregedni. Természetesen az előbújó fájdalmakat, a test leépülését szívesen kihagynám, de összeségében jó ez a kor is. Az ember megnyugszik, másképp, érettebben látja a dolgokat, sokkal nagyobb benne a megértés. Na és nosztalgiázik az elmúlt idők szépségén, gyakran feledve a rosszat.

Azt kívánom a mai sosehalunkmeg korosztálynak, hogy öregedjenek meg ők is. Tapasztalják meg a dolgokat, visszatekintve értsék meg azokat. Mert az élet szép, minden bajával, nyűgével, gondjával együtt.

( Írásaim 90% -a ingyenes. Ha te mégis úgy gondolod, hogy szívesen támogatnád a munkásságom, az alábbi 👇narancssárga gombra kattintva megteheted. 🙏Hálás vagyok minden előfizetésért, mellyel a mostanában esedékes kezelésem is támogatod és hozzájárulsz ahhoz, hogy nyugodtabb lélekkel gyógyuljak! )