Hajnali fél öt van. Még korán van, a világ kint alszik, Németország ezen kis sarka még csendes. Csak a távoli autópálya morajlását hallom halkan, ha nagyon figyelek. A konyhában ülök, a kedvenc, kicsit csorba bögrémet szorongatom. A kávéfőző halkan pöfögött az előbb, most már csak a gőzölgő, illatos fekete van, és a csend.
Körbefonom az ujjaimmal a forró kerámiát, és a meleg átfut rajtam. Elmélázom.
Milyen különös dolog ez a jólét.
Nem a hangos fajta. Hanem ez. Ez a csendes, békés reggel egy meleg konyhában. Még ha ez most csak egy albérlet is. Egy hely, ahol most meghúzhatjuk magunkat, amíg még itt kell lennünk egy kevés ideig.
Eszembe jut a mi igazi otthonunk. A mi kuckónk Kacorlakon, ami csendben vár ránk. De ma reggel hálás vagyok ezért a konyháért is. Hogy van hol kávét főznöm, és van hol leülnöm békében.
A hűtő halkan zúgni kezd a sarokban. Eszembe jut, mi van benne. Van egy kis tegnapi sóskaleves, van tojás a reggelihez, van egy darab sajt, felvágott, zöldség, gyümölcs. Van mit ennünk. Milyen magától értetődőnek tűnik ez, pedig nem az. Ez áldás, amit becsülnünk kell!
Kinézek az ablakon a párás üvegen át. Ott áll a mi kisautónk az utcán. Már nem fiatal, nem hiperszuper csodajárgány. Kicsit kopott már a fényezése, a bal hátsó ajtót erősebben kell becsukni.
De a miénk.
Beülünk, elfordul a kulcs, és elvisz. Elvitt szombaton a piacra. Elvitt a múlt héten az orvoshoz a beteg lábammal. Elvisz a postára, a nagybevásárlásra, vagy csak elgurulunk vele a közeli erdőszélre egy kis levegőt szívni. Itt, ebben az idegen országban is a szabadságunk apró záloga. Egy hűséges szolga, ami segít nekünk túlélni ezt az átmeneti időt.
És hálás vagyok, hogy van több pár cipőnk is, meleg ruhánk. Hogy van mit felvenni, ha esik, ha fúj. Milyen luxus ez, ha belegondol az ember, hogy választhat, mit húz a lábára, milyen ruhát vesz fel. Régen volt egy hétköznapi és egy ünneplő ruha, és kész.
Eszembe jutnak az unokák. Milyen messze vannak. Ott van a telefonom a pulton. Este majd beszélünk, látjuk őket a kis képernyőn. És micsoda hála van bennem értük. Hogy vannak. Hogy megvannak a gyerekeink, az unokáink, élik a saját életüket. Még ha akad is néha egy-egy kisebb gond, egy kis egészségügyi probléma, ahogy az már lenni szokott, tudjuk, hogy alapvetően jól vannak.
És bár most még távol vagyunk, ott van bennem ez a jóleső tudat: már nem sokáig. Hamarosan hazaköltözünk Kacorlakra, és akkor újra a közelükben lehetünk. Akkor már nem csak a képernyőn át ölelhetjük meg őket. Ez a remény ad erőt minden naphoz.
És hálás vagyok Loriért. A szeretetért, amit tőle kapok. Azért, ahogy egymás húsába nőttünk, ahogy éljük a mindennapjainkat. Hogy itt van velem ebben az egészben, hogy együtt csináljuk végig. Hogy reggelente hallom a szuszogását a másik szobából, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Hogy van kihez szólnom, van kivel megosztanom ezt a reggeli kávét, ha majd felébred, hogy viszontszerethetem.
Milyen könnyen elfelejtjük ezeket.
Pedig az igazi gazdagság pont ez. Hogy van egy meleg szoba, még ha csak béreljük is. Hogy van mit tenni a fazékba, van cipő a lábunkon, van egy autónk, ami szolgál. Hogy van egy társunk a jóban-rosszban. És hogy van egy családunk, és egy otthonunk, ami türelmesen hazavár.
Belekortyolok a kávéba. Keserű, forró, és ma reggel csordultig van hálával. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen életem van.
SDG!
Ti miért vagytok hálásak? Írjátok le hozzászólásban.
ugyanezekért, bár itt Pesten :) a hála nem helyfüggő :) és hogy végre elkezdhetek megint dolgozni. nem megy még olyan pöpecül, de elkezdtem. én ennek annyira örülök :)
Oh, milyen szép és lelket nyugtató a hála! A hálás szív nem nyugtalan, hanem békés és reményteli.
Nem lehet felsorolni,mi mindenért lehetünk hálásak! Azért hogy járhatok,dolgozhatok, látom a gyönyörű virágaimat, hogy esett az eső és minden felvidult a kertünkbe,hogy jól esik a zsíros kenyér (mert nem volt időm főzni) és azt is megköszöni a párom "egészségünkre" kiegészítéssel, hogy a lányom ragaszkodó szeretettel naponta ír vagy felhív (és ha megölelni akarom másfél óra alatt jönnek vagy megyünk hozzájuk) , hogy két gyönyörű unokám egészséges és gyönyörűek, hogy a párom mindenbe segít és "megszid" mert megint tulhajdzoltam magam, hogy most éppen meszelünk és úgy jött ki ahogy szeretem..... hogy még mi minden amit csak úgy elkönyvelünk" a nekünk ez jár" alapon,de minden -minden csak Isten kegyelme! Lélekölelésem!😘