Életünk első disznóját vágtuk gyermekeim apjával. A fiaim nagyon várták: a kolbászt, a hurkát, tepertőt, pecsenyét, mocskostokányt.
Boldogult szomszédasszonyom, Csöpi néni, átjött segíteni belet takarítani, irányítani a munkálatokat.
Elkészült a finom mocskostokány, hozzá pecsenyehús, szóval húst ettünk hússal, nagy volt az öröm. Következett a kolbásztöltés, hurkakészítés, a gömböc is szépen dagadt, kisült a tepertő, megfőtt aminek megkellett, feltábláztuk a sóznivaló szalonnát, a csépeshús es arra várt, hogy majdan füstre kerüljön.
Estére már jó fáradt volt mindenki, de olyan kellemesen, tudjátok, a jól végzett munka örömétől. Észre e vettük, amikor Csöpi néni átküldte Janikát, az unokaöccsét , hogy hozza át azt a kis maradék gyümölcslevest. A gyermekeim amikor meglátták, lelkesen felkiáltottak:
– Végre valami rendes étel!
Hát ennyit a disznóságokról s annak örömeiről…
( Írásaim 90% -a ingyenes. Ha te mégis úgy gondolod, hogy szívesen támogatnád a munkásságom, az alábbi 👇 gombra kattintva megteheted. 🙏Hálás vagyok minden előfizetésért! )
A narancssárga gombra kattintva fizethetsz elő👇👇
Tökéletesen együttérzek a gyerekekkel ❤️ Jóból is megárt a sok! 😅
De sok jo disznotoros vacsorăt keszitettem a csalădnak...