Prücsike

Ölég eszös

Prücsike

Juhuu! Már mindjárt tíz éves vagyok! Most még csak kilenc és fél, de sebaj, Gyöngyi néni azt mondta, hogy elrepül az idő. Csak tudnám hova repül! Egyáltalán milyen az idő? Még sose láttam, csak hallottam róla. A felnőttek mindig sóhajtoznak, mikor az időről van szó, úgyhogy biztosan nem valami jó dolog. De nem is akarok az időről beszélni, Csúnya bátya azt mondja, ráérek akkor gondolni vele, amikor olyan öreg leszek mint Gyöngyi néni. Ő tényleg öreg! Képzeljétek, már harminc éves! Harminc! Én alig tudok addig elszámolni, ő meg annyi éves! Szeeeegény!

Gyöngyi néni Csúnya bátya felesége. Tavaly, nyolc és fél éves koromban náluk karácsonyoztam. Ezt a gyönyörűséges bundát kaptam tőlük ajándékba. Vagyis hát az ő Jézuskájuk hozta, ezt mondták nekem. Nem akartam nekik mondani, hogy hiába vagyok kislány, azért én tudom, hogy Jézuska nem azzal foglalkozik, hogy a gyerekeknek ajándékot hozzon, neki sokkal, de sokkal fontosabb dolga van, példának okáért a világot kell megváltsa! Na, de ők ezt nem tudják, majd megmondom nekik, ha nagyobb leszek.

Szóval ezt a gyönyörű bundát tőlük kaptam. Meg kell adni, bármennyire is öreg Gyöngyi néni, ízlése az van. Ez a bunda is! Ezüstszínű, olyan finom az érintése, hogy muszáj behunyjam a szemem, ha hozzáérek, még libabőrös is leszek tőle. Azért ezt a libabőrt elmagyarázhatná nekem valaki, mi az. Én azt hiszem, olyankor iciripiciri libácskák szaladgálnak az ember bőrén és az nagyon jó érzés. De jó érzés az is, mikor katibogárka mászkál rajtam, szeretem. A legyeket nem szeretem, mert azok szemtelenek, egyszer egyik a fülembe fészkelte magát, doktorbácsi kellett kipiszkálja.

Mindig elkalandozok. A bunda! Annyira elegáns, annyira szép! Amikor iskolába mentem vele Kovácsot majd megölte a sárga irigység ( miért sárga az irigység? ) , pedig Kovács a legjobban öltözött lány az iskolában. De hát nincs nekem szerencsém! Elmondom mi történt. Korcsolyázni vittek az osztállyal, a pályára. Szeretek korcsolyázni, olyan szép piruetteket csinálok, hogy mindenki ámul, volt hogy meg is tapsoltak. De a piruett közben nem lehet rajtam a bunda, mert nehezen mozgok benne. Anyuci mondta, hogy jobb lenne otthon hagyni, nem játszani való az, de én nem játszani mentem , kérem szépen, hanem korcsolyázni és piruettezni!.

De azért megvan a magamhoz való eszem, Csúnya bátya azt szokta mondani, hogy : „ Pösti leánykáho’ képest, ölég eszös”, szóval eszös vagyok, s szépen letettem a bundát a pálya szélére. Ráparancsoltam az osztályra, hogy messzire kerüljék el, nehogy baja essék. Tudjátok mit? Szerintem Kovács direkt csinálta! Amikor nem figyeltem, felvette a bundát és elkezdett piruettezni vele. Persze, Kovács nem tud olyan szépen és ügyesen mint én, ezért elesett és megütötte a karját. De olyan nagyon erősen, hogy feldagadt és a bundát nem tudta levenni.

Soha nem felejtem el azt a borzalmat! A doktorbácsi fogott egy ollót és levágta a bundámat Kovácsról! Le-vág -ta!!!! A szívem megszakadt, úgy sajnáltam. Én hiába vigyáztam rá, ez a piszok Kovács képes volt eltörni a karját benne, csak hogy nekem se legyen szép bundám! Akkor ott, nagyon sírtam, és írtam levelet Gyöngyi néninek és Csúnya bátyának, anyuci segített, mert én még nem tudok olyan szépen írni. Sajnos nem kaptam választ, anyuci szerint megsértődtek, és soha többé nem kapok tőlük semmit. Ezen aztán búsúltam egy sort, de hamar kitaláltam a megoldást:

Elküldöm nekik a fényképet, amin a bundámban vagyok! Ha meglátják mennyire csuda jól állt, biztosan vesznek másikat! Most várom a választ, és én bizonyisten nagyon fogok rá vigyázni, soha többet nem piruettezek benne, ha újat kapok!

Maradok tisztelettel, egy pösti kislány, aki ölég eszös: Prücsike