Pityergések

Az én drága nagymamám szerintem szeretett pityeregni. Mindegyre könnyek szöktek szép, égkék szemébe. Tisztán emlékszem eszmélésem idejére, amikor elkezdtem felfedezni a dolgokat. Hála Istennek sokáig, sok időt tölthettünk együtt, 107 esztendősen hunyt el. Az első alkalommal, amikor mamát pityeregni láttam, és amire vissza is emlékszem, nagyon megdöbbentem. Hiszen éppen a születésnapomat ünnepeltük, mindenki vidám volt, erre amikor elfújtam a gyertyát, mama elpityeredett. Ijedten néztem édesanyura és kérdeztem, mi a baj, valamit rosszul csináltam? Édes jó anyám megnyugtatott, hogy csak örömében sír mama, hogy engem boldognak lát.

Aztán szép lassan megszoktam, hogy mikor megérkezünk hozzá, akkor is örömében pityereg. Amikor elbúcsúzunk, bánatában. Ha a szomszédasszony megbetegedéséről hall, kétszer is elsírja magát: először mikor eljut hozzá a hír, másodszor mikor továbbadja. De pityereg, ha kezdődik a tanév és kevesebbet leszünk együtt, majd akkor is, amikor vége a tanévnek és újra sülve - főve nála leszek. Oka van a szemnedvesedésre esküvőkön, keresztelőkön, konfirmáláskor, bármilyen egyéb történéskor.

Egyszer, amint unokatestvéreimmel az udvarán játszottunk, rajtakaptam, hogy már megint a szemét törölgeti, a tornácon ülve, rongyos, a házból már kiszuperált foteljében.

- Mi a baj, mama, miért pityeregsz most? - kérdeztem, mert ezúttal nem volt nyilvánvaló az ok.

- Hát mert olyan szép unokáim vannak, s milyen egyetértésben játszottok! Csak elgyönyörködtem bennetek, lelkem, bogaram.

Cseperedtem szépen, olyan nyolcéveske lehettem, mikor csatlakoztam mamához a pityergésben. Nem elhatározás kérdése volt ez, csak úgy jött magától az érzés, hogy ezen pettyet sírni kell. Nem sokat, nem zokogva, csak olyan visszafogottan. Mert kikívánkozott a könnycsepp, mikor megtelt a lelkem. Ha meséltem neki kis életem nagy dolgairól, volt, hogy pár percre abbahagytam, mert pityeregnünk kellett.

- Olyan vagy mint nagyanyád! - mondogatták mosolyogva a felnőttek és hagyták, hadd pityeregjek.

Fiatal felnőttként már nem pityeregtem. Nem volt rá idő. Sírtam dühömben, megbántottságomban, veszteség idején, de olyan ráérősen pityeregni ki érkezett? Mostanság megint pittyre - puttyra elpityeredek. Olyan mamásan. Ráérősen. Belegondolva a barát, ismerős bajába, emlékeket idézve, unokáimat elnézve, életem párjának egy -egy kedves szavára, örömömben, bánatomban. Hiába, na, immár én lettem a pityergős mama. Amit cseppett sem bánok, mert ez az egyik örökségem, amit szeretett nagymamámtól kaptam. Csak éppen nekem nincs olyan égkék, szép szemem...

---

Ne fizess elő, ha nem szeretnéd minden írásom olvasni, hiszen így is elérhető számodra a műveim 80%-a. De azért elárulom, hogy sok érdekes dolog marad így rejtve előled. Hogy miért kérlek a támogatásra? Mert olyan jogi helyzetbe kerültem, önhibámon kívvül, Németországban, aminek következményeként teljesen jövedelem nélkül maradtam, ráadásul biztosítás nélkül.

Természetesen fellebbeztem, valószínűleg meg is nyerem az ügyet, de addig is élnem kell. Ha a mindennapi betevő veszéllybe kerül, az ihlet valahogy elmarad… egyszerűen nem tudok az írásra koncentrálni. Hiszen nagy műtét előtt állok, miközben a bürokráciával kell harcolnom.

Ha teheted, kérlek támogass. Az alábbi, narancssárga gombra kattintva megteheted ezt, illetve megadok egy magyar számlaszámot is, ahova utalhatsz. Ez utóbbinál a megjegyzésekhez írd oda az email címed, hogy jóváírhassam az előfizetést. Hálásan köszönöm!

👉Magyar számlaszám: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )