Pengeszájú
A rendelő elegánsan volt berendezve, a fekete – fehér dominált mindenütt. A padlócsempe mint egy sakktábla terült el, rajta az emberek és a székek voltak a bábuk. Posztmodern festmények a falon, a fekete recepciós pult mögött fehér ruhás, pengeszájú nővér. Csend honolt a váróban, valahogy senkinek nem volt kedve beszélgetni ebben a szép, de rideg környezetben. Fiatal, állapotos nő lépett be, kézen fogva vezetett egy négy éves forma kislányt. Odaléptek a pulthoz.
– Jó napot kívánok. – bátortalan volt a hangja.
– Időpontra? – a köszönés viszonzása nélkül csattant a kérdés.
– Igen, kérem, nekem fél....
– Születési dátum? – vágott a szavába a pengeszájú.
A nő megmondta.
– Üljenek le. Máskor a kislányt hagyja otthon, ez nem gyermekorvosi rendelő!
– Nem volt kire...
– Oldja meg!
A fiatalasszony szégyenkezve ült le az első székre. A többiek részvéttel nézték. Sokan voltak, vártak sorukra. Egy idősebb nő odasúgta:
– Ne vegye a szívére, kedves, biztosan csak rossz napja van.
Hálásan mosolygott vissza, majd ölébe vonta a kislányt. Az megszeppenve nézelődött, szófogadóan ült anyja ölében. Vánszorogtak a kínosan csendes percek.
– Megbökött! Anya! A baba! Éreztem! – szakadt ki a lánykából a boldog kiáltás, amint megérezte az anyja hasában fészkelődő magzat finom mozdulatát. Mindenki elmosolyodott.
– Csendesebben! – a pengeszájú még most sem engedett fel.
Aztán szépen lassan megindult a rendelés, sorra szólították a betegeket. Nyílt az ajtó, egy idős parasztasszony lépett be, amolyan régimódi viseletben, kendővel a fején, sokrétű szoknyával, nyikorgó csizmával, posztókabáttal, súlyos, fekete – zöld – piros csíkos átalvetővel bal vállán, jobb kezében hófehér terítővel takart kosárral.. Pirospozsgás, egészséges mosollyal nézett körül, és hangosan köszönt:
– Adjon Isten!
– Csendesebben, néném! Nem kell kiabálni! senki nem süket! - a pengeszájú elvörösödve ejtette ki a szavakat. – Időpontra jött?
– Időpontra? No, jól nézünk ki! Nem, kérem, én a doktornőhöz jöttem.
– Időpont nélkül nem mehet be!
– De kérem, szóljon csak a doktornőnek...
– Nem érti? Mit gondol, hol vagyunk? a piacon? Mit alkudozik itt? – már kiabált. – Szedje a sátorfáját, és telefonon intézzen időpontot, ha jönni akar!
– Kérem szépen, ne kiabáljon... Én csak...
– Vén satrafa! Takarodjon ! - hergelte magát a másik.
Az orvosi szoba ajtajában a doktornő jelent meg.
– Vera! Mi ez a hangoskodás? – Ekkor vette észre a parasztasszonyt. Felderült az arca. – Édesanyám! Hát maga mit keres itt? Jöjjön csak, jöjjön be! Csak nem beteg?
– Nem, lányom, dehogy! Csak gondoltam megleplek, hoztam kicsi ezt – azt otthonról.
Vera elsápadt. Dermedten nézte a jelentet. Az idős parasztasszony szánakozva pillantott rá, a következő pillanatban letette a kosarat, felemelte a terítőt, kicsit matatott benne, majd diadalmasan előhúzott egy darab túrós rétest, és odanyújtotta a pengeszájúnak:
– Itt van, lelkem, egy kis szívbéli hazai magának is. Egyet se búsuljon, tudom, kemény az élet, s maga nehezen viseli. No, vegye el, egye meg jóízűen!
Azzal a markába nyomta, s le nem hervadó mosollyal fordult a lánya felé.
– Gyere, édes lelkem, de sovány vagy! Hoztam kolbászt, szalonnát, az átalvetőben van friss kenyér, egyél. Az emberek biztosan szívesen várnak, hásze ők is látják, hogy majd elszáradsz !
Mindenki megértően, a néniről rájuk ragadt mosollyal bólogatott. Anya és lánya mögött becsukódott az orvosi szoba ajtaja. A kislány szólalt meg:
– De szép az a túrós rétes! – és nagyot nyelt.
A pengeszájú, mint aki álmából ébred, ránézett. Ellágyultak a vonásai, már – már megszépült, mikor megszólalt:
– Gyere, felét neked adom!
Mintha fellélegzett volna a váróterem. Az emberek halkan beszélgetni kezdtek. A kislány ott állt Vera mellett, és ketten majszolták el a túrós rétest.
Jelenleg egyetlen bevételi forrásom az itteni előfizetések. Kérlek, ha teheted, támogasd te is a munkámat, havi egy kávé árával. Az alábbi két módon támogathatsz:
A narancssárga gombra kattintva. 👇
👉Magyar számlaszám: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )


Kedves, elgondolkodtató történet, köszönöm szépen Tündike, hogy újra olvashattam!🌹❤️🙏
Ismét kiderült, hogy egy jókedvű, kedves ember milyen jó hatással tud lenni a többiekre. Igyekezzünk mi is ilyen lenni!