Munkanapló
Puffancs néni 87 éves, dialízisre jár, hetente háromszor. Nagyon büszke erre. No meg azt gondolja, hogy ő a királynő. Mielőtt készítenem kellene a taxihoz, ami viszi a dializísre százszor csenget, s osztogatja a parancsokat: ezzel a krémmel majd a hátamat, ezzel a lábaimat, amazzal az arcomat kell bekenni. Teljesen fölöslegesen kérem, hogy csak vész esetén csengessen, ezért minden alkalommal bemegyek hozzá, nehogy ezúttal tényleg baj legyen. Kedvesemnek szólít, a maga rikácsoló hangján, s még kedvesnek is hangzik. Gyakran nevetünk saját magunkon mi ketten. Senki nem látogatja.
Törökmama 76 éves, ( pont olyan mint nevezett nagymamám volt ), orrából állandóan kilóg az oxigént biztosító cső. Szobája rendetlen, de azért, mert ő így szereti. Tiszta, de rendetlen. Csak ordító tévével tud aludni, ha lekapcsolom, felriad, s veszekszik. Már nem kapcsolom le. Szerencsére jól szigeteltek a szobák. Néha olyan, mintha túlharsogná a tévé hangját a horkolásával. Schwesternek szólít, azaz nővérnek.A fia látogatja, havonta.
Mamó és Papó házasok, 79 és 83 évesek. Csak papó szorul ellátásra, de mamó nem hagyta magára. Egyetlen kétszobás lakrészt ők foglalják el. Minden egyes alkalommal kitörő örömmel fogadnak, mikor bemegyek hozzájuk. Körülrajonganak, mintha a lányuk lennék, süteménnyel, csokival, üdítővel kínálnak. Soha nem mulasztják el megdicsérni a munkám. Kincsnek szólítanak. Senki nem jár hozzájuk.
Törpilla néni 98 éves. Kék, mint Törpilla, mert mindegyre beüti magát valamibe, és érzékeny bőrén azonnal színesedni kezdenek a nyomok. Nem lehet rábeszélni, hogy csengessen, ha valamire szüksége van, ezért gyakrabban benézek hozzá. Így is egyszer fejenállva találtam. Ahogy csúszott le az ágyról, fordítva tette, s a fejével támaszkodott. Kezében ott volt a csengő gombja, de nem nyomta meg, nehogy zavarjon. Azt mondta, megnyomta volna, ha már nem bírja a fejenállást. Finom hálóingének csipkebetétje van, a lánya látogatja, ő mos is rá, és vasalva hoz vissza mindent.