Meme

9 nap múlva műtét, utána rögtön rehaklinika, legalább 3-4 hétig.

Jelenleg egyetlen bevételi forrásom az itteni előfizetések. Kérlek, ha teheted, támogasd te is a munkámat, havi egy kávé árával. Az alábbi két módon támogathatsz:

1. A narancssárga gombra kattintva. 👇

2. 👉Magyar számlaszám: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )

Meme, csak így szólították. Egészen biztosan senki nem emlékezett, hogy miért éppen Meme lett, de már elképzelhetetlen volt másképp hívni. Fiatal korában vékonyka volt, gyermekei születése után sem kerekedett ki, már jól benne járt a negyvenes éveiben, de inkább az ötvenhez közel, amikor itt – ott párnás kezdett lenni. Örökmozgó maradt mégis. Mindig, mindenben benne volt, ha segíteni kellett, szívesen beszélgetett öreg emberekkel, meghallgatta a serdülő, szerelemtől ittas ifjúságot, okította őket, bátorította az álmaikat. Szót értett az elegáns úrhölgyekkel, de szegény cigányasszonnyokkal is. Szerették őt. Az idősek, csak „kedves fiatalasszonyként” emlegették, a fiatalok simán Memézték, a cigánysoron „édes kicsi naccsága ” volt.

Soha nem sütött csupán egy tepsi süteményt, nem főzött keveset, hisz rászoruló akadt bőven a környezetében, edényeit mindegyre pótolnia kellett, mert szinte sose kapta vissza, ha ide – oda vitt egy kis finomságot. De ezt sem bánta, meleg mosolya nem hervadt le arcáról, ha tudott kölcsönt is adott, bár neki is kevés volt. Férje rosszalta viselkedését, sokszor ki is kapott emiatt, de ő csak folytatta a jótékonykodást, ami olyan volt számára, mint az éltető levegő. Már kirepültek a gyermekei, amikor először beteg lett, úgy igazán. Egy napon nem tudott felkelni az ágyból. Egyszerűen nem engedelmeskedtek a lábai. Jó egy hetet feküdt így, az orvosok nem találták bajának okát. De egy hét múlva reggel úgy pattant ki az ágyból, mintha mi sem történt volna.

Csak amikor ismét megjelent a sütemnyeivel és ételeivel, akkor jutott eszükbe az embereknek, hogy nem látták a napokban. Szégyenkezve kérdezték, mi történt, ő pedig úgy mesélt a betegségről, ami titokzatos volt, mint egy izgalmas kalandról . Ahogy teltek az évek mind többször esett ágynak. Hébe - hóba látogatta valaki, akadt olyan is, hogy ételt hordtak neki és az urának. Aztán Meme eltűnt. Férje csak annyit mondott, kivizsgálják. Hat hónap is eltelt, mire újra megjelent. Meleg mosolyával, kedves arcával, lesoványodva... kerekesszékben ülve, lábak nélkül. Mindenki megdöbbenten vette tudomásul a helyzetet, de ezúttal nem hagyták magára. Kertecskéjét a fiatalok tartották rendben, a nap végén pedig leültek mellé a verandára és mesélték ügyes bajos szerelmi ügyüket, kérték tanácsát. Az öregek, akik még tudtak, elvegyültek közöttük, bölcsen bólogatva hallgatták a beszédet. A cigányasszonyok váltva takarítottak nála hetente. Az ura is megszelídült ekkorra.

Meme pedig fürdött a szeretetben. Két keze soha meg nem állt, hol hímzett, hol kenyeret dagasztott, tésztát gyúrt, amit tudott csinált és tanított rá másokat is. Ha valaki megkérdezte, hogy csinálja, miért nem keseredett meg, miután a lábait elvesztette, szelíden csak ennyit felelt:

– Eh, azok csak a lábaim voltak. Van helyettük erős kerék a székemen! A kezemet szívemet, elmémet nem vette el az Úr! Hálás vagyok ezért, fiacskáim!

A kenyér, amit Meme tudott sütni, a világ legfinomabb kenyere volt. Sokakat megtanított a fortélyaira, de volt egy kisfiú, aki mindenkinél jobban érdeklődött a dagasztás, kelesztés, a sütés módja, csínja, bínja iránt. Tizenkét esztendős volt ez a legényke, amikor Meme itt hagyta ezt az árnyékvilágot. Akkortól kezdve ő sütötte a kenyeret a családjának, úgy, ahogy tanulta Memétől. Idő múltával a legénykéből felnőtt lett és egy pékséget nyitott a faluban. A pékség neve: Meme-Mama lett. A pék, a hajdani kisfiú pedig, aki immár maga is megöregedett, mindenkinek mesél Meméről, akinek csupán a lábát vágták le, a szíve, keze és elméje megmaradt és akitől ő a világ legfinomabb kenyér titkát megtanulta, no meg a jótétemény felemelő érzését. Mindennap egy kosár friss kenyeret tesz ki a boltocska elé, a szegényeknek.

A faluban csak Meme bácsinak hívják... valahogy ráragadt ez az örökség is.