Szolgálólegényként került a házhoz. Apró gyermek volt még, félárva. Özvegy anyja nehezen boldogult a napi betevő előteremtésével és Medus volt a legnagyobb, őt adta szolgálni. Fekete szemű, huncut fiú volt, de a dolog nagyon a kezére állt. Eleinte csak amolyan “fuss ki, öblítsd ki” feladatokat kapott, de a gazdasszony hamar meglátta a szorgalmat, ügyességet benne.
Jól bántak vele, kapott bőven enni, az anyjának hetente átadták a bérét, maga a ház asszonya foltozta, mosta a ruháit, nevelgette ahol kellett. Gyermektelen lévén örömét lelte Medusban, igaz szigorúan is fogta. A gazda csendes szavú, nagydarab ember, tanítgatta a gazdaság fortélyaira, de még írni, olvasni, számolni is. Mint a szivacs, szívta magába a legény ezeket a hasznos dolgokat.
