Luigi

Negyven éve nyitotta a fagylaltozót, amikor húsz esztendősen kivándorolt a hangos olasz fővárosból egy kis német városkába. Már akkor is nyugalomra vágyott. Igazi olasz fagyit főzött. Apró, szobányi helyiségben állt a pult, egyik sarkában volt ugyan egy kerek asztalka, három székkel, ahova le lehetett ülni, de szinte sosem foglalt helyet senki. Kikérték a fagylaltot, majd az utcán álló székeken fogyasztották el, Luigival beszélgetve, ha ő nem ért rá, akkor a többi vendéggel. Figyelték a forgalmat, ami akkoriban még gyér volt. Esténként majdnem mindig ugyanaz a társaság verődött össze a fagyizó előtt. Luiginak ilyenkor már kevés dolga akadt és nyáresti sakkpartikat rendeztek.

Jól ment a bolt, panaszra nem lehetett oka, a.fagylaltba mindent beletett, ami belejár, ennek híre ment és a szomszédos városokból is átjártak hozzá. Aztán megnyílt a városka első multija, benne modern fagyizóval, olcsóbban kínálva portékájukat, mint Luigi. Az autósforgalom megnőtt, a multi parkolójából ki és bejártak a járművek. Gyérült a kis olasz fagyizó vendégköre. De nem panaszkodott, ugyanolyan kedves mosollyal szolgált ki mindenkit, aki betért hozzá. Nyárestéken a szűk baráti köre odasereglett, nyalták a fagyit, sakkoztak, cigarettáztak, sokszor éjfélig is.

Manapság már alig akad vendég Luiginál. Megöregedett ő is, a sakkpajtásokból csupán három él már. De ők hűségesen jártak oda, immár nappal is komótosan sakkozva a fagylaltozó előtt. Mindig csak autóból láttam őket, a zajos, nagyon forgalmas utcán haladva. Érezhetően a nyugalom szigete volt ott, mindannyiszor elhatároztam, megállok legközelebb, most sietek, rohanni kell dolgozni, orvoshoz, ügyet intézni.

Múltkoriban kirándultunk Lorival, hazafele megálltunk. Vasárnap volt, minden más a fagyizó körül zárva. Lori fagyit óhajtott. Luigi egyedül ücsörgött a boltocska előtt, nyugodtan szívta cigarettáját, a kerek asztalkán előtte sakktábla. Jöttünkre készségesen ugrott fel, besietett a pult mögé, széles mosollyal kérdezte mit adhat. A három féle fagyigombóc nagyon finom volt. De nem csupán ez töltött el elgégedettséggel, hanem a régi idők fagylaltillata, enyhe cigarettafüsttel keveredve, Luigi mosolya, melyek visszarepítettek az időben.

Luigi, az olasz, nem adja fel, akkor sem, ha az üzletmenetet a multi már megölte. Őrzi a régi világ egy nyugalmas kis szigetét. Szerintem hozzá fogunk járni eztán, ha a hideg nyalánkságra támad gusztusunk. Nyárestéken is arra sétálunk majd...