Lajos

Lajos minden nap hajnali háromkor kelt és pontosan négykor kilépett az ajtón. A fél ötös buszt időben indította. Aztán egész nap tartotta a menetrendet, olyan hajszálpontosan, hogy órát lehetett hozzá igazítani. Szerette a munkáját, szívesen elnézte a fel - le szálló embereket, közben történeteket gondolt köréjük.

Az a fiatalember a hosszú bongyor hajával, fülhallgatóval, kopott hátizsákkal, munkásruhával mindig az első utasa. Az indulásnál száll fel, biccent, mutatja a bérletét, majd egészen hátra megy, befészkeli magát az utolsó, baloldali ülésbe. A vasgyárig utazik. Lajos története szerint korán megözvegyült anyjával él, jóravaló gyerek, segít a háztartásban is. A lányoktól kicsit fél, nem mer udvarolni.

Az a negyvenes szaki a második, örökösen fáradt, munkába menet és hazafelé is mindig alszik a buszon. Sokszor fel kell ébressze, nehogy tovább menjen, mint ahogy kell . Neki bizonyára népes családja van, éjjel síró csecsemővel, nyúzott, a sok szüléstől koravén feleséggel, aki vasárnap kivirul, mikor templomba mennek.

Lajos valójában nem ismerte az utasait, mindössze látásból, egy -egy köszönés, biccentés erejéig, de ezek a kitalált történetek közel hozták őket a szívéhez. Azt a sánta, nyugdíjhoz közel álló nőt is kedvelte. Enyhe rokkantsága ellenére egyenes tartású asszony volt, Lajos szerint egész életében egyetlen munkahelyen gürcölt, szerény kis lakása ragyogó tiszta, tele növényekkel. Van egy macskája és egy teknőse.

Kedvence Bözsi néni volt. Minden reggel a hatnegyvenes buszra ült fel, télen - nyáron. Finom kis öreg hölgy volt, valaha elegánsnak számító ruhái tökéletesen passzoltak termetére. Nyakában pihekönnyű selyemsál nyáron, ezüstróka prém télen. Kopott táskáját mindig a bal kezében hordta. Bérlete volt.

Lajos kíváncsiságát olyannyira felkeltette, hogy egyszer megszólította őt, és megkérdezte, hova megy minden reggel? Mert az nyilvánvaló volt, hogy nem dolgozni, hisz lehetett már nyolcvan esztendős is.

- Oh, tudja, kedveském, ide - oda, ahol hasznomat veszik. - mondta , és titokzatosan mosolygott közben.

A nevét ugyan elárulta, hogy ő Bözsi néni, de ennél többet sem saját magáról, sem úticéljáról nem volt hajlandó mesélni. A klinikáknál szállt le, de hát ez sem árult el sok mindent, hiszen lakóépületek éppen úgy voltak a környéken, mint kórházak, rendelők, boltok. Hazafele későn mehetett, mert Lajos olyankor már letette a műszakot, nem találkozott vele.

Egy szép nyári napon Bözsi néni nem volt a megállóban. Lajos, szigorú elvei ellenére várt öt percet, de ennél többet nem lehetett, el kellett indulnia nélküle. Egész nap hiányérzete volt. Alig várta a másnap reggelt, hogy megkérdezze kedvenc utasát, mi történt. De másnap reggel sem volt ott Bözsi néni.

Szombaton Lajos, szabadnapos lévén, elbandukolt arra a környékre, ahol a néni fel szokott szállni a buszra. Be - betért a boltokba, kérdezősködött a néni után, de nem tudtak róla. Végül leült a közeli parkban egy padra. Gondolataiba merült, észre sem vette, hogy valaki közeledik, csak mikor Bözsi néni ráköszönt. Nagyon megörült a néninek, és azonnal faggatni kezdte, mi történt, miért nem utazik már vele.

Az idős hölgy sóhajtott egyet, majd leült Lajos mellé, és elkezdte:

- Tudja, kedveském, volt nekem egy unokaöcsém, aki súlyos betegként született. Anyja , apja meghalt, senki nem látogatta. Míg éltek, mentek hozzá. Amikor nyugdíjba vonultam mindennap nála voltam, egész nap, de az otthon lakói mind ismertek már, és.sokat beszélgettem velük, játszottunk társasjátékot, felolvastam nekik. A minap azonban Béluska meghalt, így nem kell mennem. Pedig úgy én sem voltam olyan magányos...

Lajos vigasztalta Bözsi nénit, még egy darabig beszélgettek, aztán a buszsofőr elbúcsúzott .

- Remélem azért még utazik velem, drága Bözsi néni!

Rá egy hétre az idős hölgy ott állt a megállóban, és felült a hatnegyvenesre. Lajos őszintén örült neki.

- Kezit csókolom Bözsike néni! Hova - hova?

- Oh, Lajoskám, csak buszozgatok egyet magával, ha nem bánja.

- Dehogy bánom! Jöjjön csak, jöjjön!

Attól kezdve Bözsi néni minden reggel a hatnegyvenessel buszozott végállomástól végállomásig, háromszor. Életreszóló barátság alakult ki Lajos és Bözsi néni között. Néha, hétvégén, együtt mentek fagyizni, lesétáltak a folyópartra és jókat beszélgettek. Anyák napján Lajos őt is köszöntötte.

És Lajos szőtte tovább a történeteket az utasok köré, immár öreg barátnőjével közösen. Igencsak érdekes sorsok bontakoztak ki így.

( Írásaim 90% -a ingyenes. Ha te mégis úgy gondolod, hogy szívesen támogatnád a munkásságom, az alábbi 👇narancssárga gombra kattintva megteheted. 🙏Hálás vagyok minden előfizetésért, mellyel a mostanában esedékes kezelésem is támogatod és hozzájárulsz ahhoz, hogy nyugodtabb lélekkel gyógyuljak! )