Kicsijóska

Még tizenegy sem volt, már hordta be a tojást, pityókát, kicsi ezt-azt a városi piacra eladni. Gyalogosan, szekerük nem volt. Olyan néha akadt, hogy egy jószívű szekeres felvette, de legtöbbször bizony végiggyalogolta a tíz kilométert oda, s ugyanannyit vissza. Hajnalban indult, s éjjel is volt mire hazaért.

Ő volt a legidősebb. Négy öccse, három húga örökké éhes volt, mint valami kicsi madárkák, körberepdesték mikor hazaért. Ő vitt is nekik apróságot, de sok minden a városban nem volt. Még nekik falun elment, mert a tojásból, ebből abból eléldegéltek, akkor is, ha kellett belőle eladni, legyen tüzelőre.

Néha benn aludt, főleg nyáron, ha maradt a portékából. Inkább kicsi fonyadt csihány s madársaláta volt másnapra, a többit elkapkodták a nagyságák cselédjei. A piac kőasztala alá fészkelte be magát, s nem kellett sok, hogy elaludjon. Szerencsére föld, s nem kő volt ott.

Egy ilyen alkalommal történt az eset. Arra riadt, hogy valaki besuppan melléje, az ő száját befogta, reászólt, hogy meg ne moccanjon, mert baj lesz. Ijedtében nem is tudott volna, ha akar sem. Nemsokára csendőrök kemény lábdobogása hallatszott, amint futnak. A suhancot kergették, aki pont az ő piaci asztala alá kellett meneküljön.

Mikor elhalt az üldözés zaja, a másik megszólalt:

- No, komám, szerencséd, hogy csendben maradtál! Hogy hínnak?

Jelenleg ingyenesen olvashatod az írásaim egy részét, pontosabban 80 % -át. Amennyiben már előfizettél, ezt a történetet is tovább tudod olvasni. Ha még nem tetted, most lehetőséged van az éves előfizetéssel akár féláron is megkapni. Ehhez kattints az alábbi gombra👇, vagy írj a tungye@gmail.com email címre és megadom a magyar számlaszámom.