Gerle

Ülök a padlástéri lakásban. Odakünn reggel kilenc órakor már 33 fok, idebenn talán 35.... Korán próbáltam elintézni pár ügyet, mielőtt a gyilkos meleg eluralkodik. Nem sikerült. Bosszúsan, felesleges stressztől terhelve érek haza. Lehunyom a szemem, mélyeket lélegzek, hogy elhessintsem magamtól az idegességet.

Ahogy ülök, lehunyt szemmel, érzem, hogy lassan megnyugszom. Ekkor kezd burrukolni a gerle. Mozdulatlanul figyelek. Olyan közelről hallatszik, mintha a karosszék karfáján pihenne. Ez a hang mindig nosztalgiát vált ki belőlem. Egyszerre csak úgy érzem zuhanok. Nem kellemetlen az érzés, sőt... Könnyűvé válok, szinte lebegek.

Bőrömre rászárad az előbb még fénylő izzadság, olyan mintha beburkolt volna valaki egy sós, fátyolszerű valamibe. Hirtelen kinyitom a szemem és ott vagyok... Igen, ott vagyok mamánál, kislányként. Fekszem a keskeny ágyon, mama már felkelt mellőlem, halkan motoszkál, készíti a reggelit.

Boldogan mosolyodom el. Tudom ugyan, hogy már voltam felnőtt, sőt, idősödő asszony. Tudatában vagyok annak, hogy van hét unokám, úton a nyolcadik. De most kislány vagyok, egy boldog, a vakációt élvező cinkó. Tudathasadásos az állapotom, ezzel is tisztában vagyok.

– Tündike! Kész a reggeli! Gyere enni, csillagom!– hallom mama hangját. Olyan mint egy balzsam: simogat, körülvesz, óv, szeret...

Kiugrom az ágyból és rácsodálkozok a testemre: erős, ruganyos, fájdalom sehol. Te jó ég! Mióta nem mozdultam fájdalom nélkül! Óvatosan, félve, hogy mégis belenyilal a térdembe, megteszem az első lépéseket. Elfeledett állapot: semmi bajom! Rohanva érkezek az asztalhoz, fülig érő szájjal.

– Lassabban, kisasszony, kiborítod a teát! – nem dorgáló a hangja, inkább velem örvendező.

– Mama! Milyen jó, hogy itt vagy! Hogy itt vagyok! Jaj, mama, annyira szeretlek! – túlárad bennem a szeretet, az élet fiatal pezsgése.

Átölelem mama derekát, erősen. Puha a hasa, csak odáig érek, hisz kicsi vagyok. Belefúrom a fejem ebbe a puhaságba. Rég elfeledett mama-illata van. Megsimogatja a fejem, tűri az ölelésem.

A zsíroskenyér mellé mama-tea és újhagyma van. A kenyér puha, a zsír illatos rajta, a hagyma harsan a fogaim közt. Nagyot kortyolok a teából, együtt, mégis egyenként érzem a növények ízét: a borsmenta hűsít, a hárs illatozik, a kamilla megnyugtat, a bodza felfrissít. Mohón falok, majd felugrok és kiszaladok az udvarra.

A szőlőlugas mellett ott a virágba borult labdarózsa, alatta a régi pad, körülötte a játékaim.

Nagyot, öregeset sóhajtok. Nem kellett volna. Elhallgat a gerle, eltűnik a lugas és minden más.

Ülök a tetőtéri lakásban. Csak a kukásautó fülsiketítő hangja hallik, amint a ház előtt a szemetet üríti. Ismét felnőtt vagyok. Ahogy megmozdulok belémszúr a fájdalom. Szájam szegletében mégis mosoly játszadozik. De jó volt visszatérni! Istenem, de jó is volt!

– Imádkoztál már, Tündi fiam?

Mama hangja olyan tisztán csendül a hátam megett, hogy hirtelen megdermedek és belecsípek a combomba. Ébren vagyok! Óvatosan megfordulok, senki nincs rajtam kívül a lakásban.

Megrázom magam és nyögve nekiveselkedek a teendőimnek. A szájam szegletéből nem múlik mégsem a mosoly.

Mégiscsak jó volt ez a mai reggel...

Ne fizess elő, ha nem szeretnéd minden írásom olvasni, hiszen így is elérhető számodra a műveim 80%-a. De azért elárulom, hogy sok érdekes dolog marad így rejtve előled. Hogy miért kérlek a támogatásra? Mert olyan jogi helyzetbe kerültem, önhibámon kívvül, Németországban, aminek következményeként teljesen jövedelem nélkül maradtam, ráadásul biztosítás nélkül.

Természetesen fellebbeztem, valószínűleg meg is nyerem az ügyet, de addig is élnem kell. Ha a mindennapi betevő veszéllybe kerül, az ihlet valahogy elmarad… egyszerűen nem tudok az írásra koncentrálni. Hiszen nagy műtét előtt állok, miközben a bürokráciával kell harcolnom.

Ha teheted, kérlek támogass. Az alábbi, narancssárga gombra kattintva megteheted ezt, illetve megadok egy magyar számlaszámot is, ahova utalhatsz. Ez utóbbinál a megjegyzésekhez írd oda az email címed, hogy jóváírhassam az előfizetést. Háklásan köszönöm!

👉Magyar számlaszám: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )