Erről nem igazán beszéltem eddig. Pedig talán jó lett volna. Az embert a lelki traumák pont annyira, sőt, néha jobban megviselik, mint a testiek. Hát amikor a testi és lelki együtt mér csapást... Fiatal voltam, erős, mondanám, hogy szép, de az talán túlzás. Volt egy egészséges gyermekem. Éltük a mindennapjainkat, a szürke hétköznapokat a Ceausescu érában. Pisti fiam még kicsi volt, de nem maradhattam otthon. Akkoriban a szülési szabadság három hónap volt Romániában. Ha esetleg már szülés előtt is szüksége volt az anyukának pihenésre, mert áldott állapotban nem bírta már a munkát, akkor bizony a szülés utáni annyival megrövidült. Ezért sok asszony ténylegesen az utolsó percig dolgozott, hogy legalább azt a kilencven napot otthon lehessen majd a babával.
Szóval Pisti még alig volt pár hónapos, de már dolgoznom kellett. Három műszakba jártam, az apukája szintén. Azt azért sikerült megoldani, hogy ellentétes váltásban legyünk, így a gyerekkel mindig ott lehetett egyikünk. Nagyon nehéz volt, főként egy-egy éjszakai műszak után, amikor nem lehetett lefeküdni, mert ott a gyerek, ennie kell, tisztába tenni, játszani vele. De kibírtuk, hisz ő volt a szemünk fénye. Igen ám, de újra áldott állapotba kerültem, így még nehezebbé vált a dolog. Már megmozdult a pici a hasamban, lassan, alig érezhetően, de határozottan. Mindig így mozdult. Lassan. Lustább mint Istvánka volt, könyveltem el magamban, és folyta az élet tovább. Csakhogy sokkal rosszabbul is voltam vele. A nőgyógyász azt mondta, nincs baj, mehetek dolgozni, nem kaptam betegszabadságot.
Kínlódva, szédelegve jártam be dolgozni, továbbra is három műszakban. Alig aludtam valamit, ezért ráfogtam, hogy bizonyára csak kimerültség. Amikor a baba már három napja nem mozdult meg, ismét elmentem nőgyógyászhoz. Megvizsgált, majd rám pirított, hogy nem szép dolog megpróbálni átverni a rendszert, nincs semmi baj, nyugodtan dolgozzak csak tovább. Mit tehettem volna? Jártam a kirótt utamat tovább. Egy reggel arra ébredtem, hogy nagy, furcsa foltok jelentek meg az egész testemen és lázas vagyok. Délutános voltam, fogtam a gyereket, elvittem a nővéremhez, jómagam elmentem a körzeti dokihoz. Ő továbbküldött a sürgősségire. És ekkor következett a rémálom.
A továbbiakat, a történet megrázó és intim volta miatt, kizárólag az előfizetőim részére tettem elérhetővé. A narancssárga gombra kattintva válhatsz te is előfizetővé. vagy a következő számlaszámra utalva. Ma még kedvezményes az előfizetés, mindössze havi 1000 foorintra jön ki, ha az éveset választod. ( ha számlára utalsz, feltétlen írrd oda az emai, címed, hogy jóváírhassam az előfizetést. 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )