Egy szép napon csak ott termett, a falu utolsó házába költözött be. Egy kissé esetlen, se szép, se csúf leánya volt, olyan eladósorban lévő. Ő maga megtermett asszonyság, inkább erős mint kövér, mégis finom mozgású, már-már úri tartású. Vastagszálú sötétbarna haja mindig szigorú kontyba volt szorítva.
Nem volt bőbeszédű, és azzal, hogy sem a vegyesboltban, sem a piacon nem válaszolt senkinek, mikor arról faggatták, honnan jön, ki fia borja, még jobban felkeltette a falubeliek kíváncsiságát. A lánya szinte soha nem mozdult ki a portáról. Igaz, Julcsa sem, csak ha a szükség rávitte.
Csendesen gondozták a házhoz tartozó kertet, kívülről úgy tűnt egymáshoz sem igen szólnak. A házat kékre festette, jobban mondva hagyta a kék színt, olyannak amilyen volt, csak pár évente frisítette. Az ólban egy disznó lakott minden évben, az első udvaron tyúkok kapirgáltak.
December elején ketten a lánnyal vágták le a disznót. Sose derült ki, hogyan csinálták, segítséget nem hívtak, s mire a falu ébredni kezdett, már az üstben főtt az abalé. Kóstolót senkinek nem küldtek. Igaz, nem szomszédoltak, hozzájuk sem ment senki. Valahogy első pillanattól olyan zárkozottnak tűntek, hogy meg sem próbáltak a falusiak bekíváncsiskodni a házba.
Egyszerre aztán a leány kezdett kijárni a boltba, Julcsát nem látták többé. Frida vagyok, mondta első alkalommal, mikor vásárolt. Faggatták, mi van az anyjával, de ő csak annyit mondott, hogy gyengélkedik. Felkínálták neki, hogy orvost hívnak, de csak a fejét rázta. Ugyanúgy hallgatott, mint Julcsa.
Telt az idő, az asszonyt már lassan egy esztendeje se látták. Annyira már nem is érdeklődtek, megszokták, hogy ilyenek. Elnevezték Bolond Julcsának. Mert hát mi más lehet valaki, ha így viselkedik, és a lányának a Frida nevet adta?
November volt, aznap esett le az első hó. Frida anyja hárászkendőjébe burkolózva ment az utcán, láthatóan keresett valamit. Az öreg Máli néni kérdezte meg mit akar, hova megy.
- Anyámat el kéne temetni. - üresen kongtak szavai.
- Ó, lelkem, akkor a.jegyzőhöz menj, a bolt után térj el balra, ott lesz a hivatal.
A jegyző a paphoz küldte. Frida ezután a postát kereste meg, és másnap a postamester lánya elképedve mesélte, hogy egyszerre tízenkét táviratot adott fel. A temetés napján automobilok érkeztek a kis faluba. Elegáns hölgyek és urak szálltak ki, mentek be a kék házikóba.
Anyja halála után jó fél évre nyílt meg Frida. A boltos Gizinek mesélte el, hogy Julcsa valójában Csathószegi gróf lánya volt. Szerelembe esett, és mivel tiltották, megszökött szíve választottjával. Az megejtette Júliát , a grófkisasszonyt, és otthagyta.
Soha nem tért vissza gazdag családjához. Elszegődött ide-oda, kuporgatta a pénzt, nevelte Fridát. Az utolsó helye egy nagyon gazdag kereskedőnél volt, jó helyen. Ott aztán sikerült összegyűjteni a házikóra valót, és ide költözött. Frida sem tudta mi történt, miért csak ők ketten vannak, se rokon, se apa. Anyja halála előtt mondta el, és azt is, hova táviratozzon.
Abban reménykedett, hogy lányát felkarolják. Fel is akarták, de Frida ott maradt a kicsi faluban, megtermelte a betevőjét, disznót ugyan nem tartott többé, de baromfi volt elég. El-eljárt napszámba is. Amikor végül megörökölte a vagyont, akkor is maradt. Vagyona jó részét elosztogatta a szegények között, másik részét egy kolostornak adományozta, ahova ő maga is bevonult.
Kérlek, fontold meg, hogy támogatod a munkámat. Már egy kis havi összeggel is sokat teszel azért, hogy továbbra is írhassak, és ezen a felületen megoszthassam veletek az írásaimat. Cserébe minden írásomhoz hozzáférsz. Bár az írásaim mintegy 85%-a – ahogy ez is – ingyenesen olvasható, bizonyos írásaimat kizárólag az előfizetőim számára teszem elérhetővé. Ráadásul ma és holnap kedvezményes az éves előfizetés, így mindössze havi 1000 forintért fizethetsz elő.
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, megteheted a narancssárga gombra kattintva, vagy közvetlenül az alábbi magyar bankszámlaszámra utalva: (számlaszámra utalva a megjegyzésekhez feltétlen írd oda az email címed)
16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )


Köszönöm szépen Tündike, hogy újra olvashattam!🌹❤️🙏
❤️❤️❤️