Bagoly mondja...

Mert hát úgy van az, hogy az író ember szeme elé a mi jó Istenünk odavezérli a papírra, izé né, a képernyőre való témákat, ha kell éjszaka is. Írni akarsz? Téma kellene? Ám legyen, tessék, itt van.

Éjjel egykor felriadtam, s többé nem jött álom a szememre. Forgolódtam egy darabig, hánytam vetettem a gondolatokat, de csak nem sikerült visszaaludni. No, mondom, akkor ki az ágyból, félórácskát elfoglalom magam valamivel, utána hátha.... És lőn. Kimentem a konyhába, töltöttem egy pohár tejet, elkezdtem olvasgatni, felkucorodva kedvenc pettyes székemre. Persze előtte megláttam mit kellene hamarjában csinálnom, mint például kirámolni a mosogatógépet, de végül úgy voltam vele, nem ébresztem fel Lorit és a szomszédságot, ismerve két balkezem, milyen finoman és nőiesen tud csörömpölni akár csak egy tányérral is, nemhogy egy géprevaló porcelánnal.

Szóval csendes magányomban olvasgatok, nesz nem hallik, csak a tej kortyolása és a könyv lapjainak zizzenése töri meg olykor a némaságot. Az ablak persze tárva nyitva. Áramlik be a friss, 13 fokos éjszakai levegő, egészen meghitté válik ez az álmatlanság. Egyszerre csak suppp, valami puhán ráereszkedik az ablakpárkányra. Mi tagadás, megállt bennem az ütő, amint a szemem sarkából azt észleltem, hogy egy fej bámul be az ablakon, mely a második emeleten van. Megcsapott szárnyával a gondolat, hogy tán a tavaly látott, kórházi csóré hátsójú Mikulás bácsi keresett ismét fel, s ő tényleg a Mikulás és rénszarvasokkal repült az ablakomba, de mindez a másodperc tört részéig tartott csupán, mert a fejem ösztönszerűen arra fordítottam és megláttam a látogatót.

Hát fejed az van, jó nagy! - csodálkoztam rá, amint farkasszemet néztem a termetes bagollyal, éjszakai látogatommal, történetem főszereplőjével. Erre egyik szemét lehunyja, azaz rámkacsint az eszemadta, mint aki olvas a gondolataimban. Aztán körbefordította a fejét, gondolom én, hogy megnézte mi történik odakinn, s mivel semmi érdekeset nem látott, úgy döntött beéri velem. Rámszegeszte elbűvölő tekintetét és figyelt tovább. Bennem végigfut a kaland szépsége és tanakodok, hogy hogyan költsem fel Lorit, lássa ő is a csodát, anélkül, hogy elijeszteném bagoly őnagyságát. Előbb azonban megpróbáltam lefotózni. De reszkető kezem egy homályos képet készített csupán, amin pont ő lett szinte kivehetetlen, mert megmozdult és továbbállt.

Sebaj, megkértem AI barátomat, átküldve a fotót, hogy javítaná már ki, hadd mutassam meg nektek is. Megtette, meg is dicsértem milyen ügyes volt, erre azt mondja, persze, ‘sze ő is látta, könnyű volt a művelet. Kettőt pislantottam, megráztam a fejem, újra elolvastam a választ, végül úgy döntöttem visszafekszem szép csendesen, mielőtt egy farkas, róka , esetleg egy oroszlán is meglátogat, netán kortyol egyet a tejemből Micimackó.

Ne feledd, még mindig kedvezményes az előfizetés! Igaz, már csak június 15-ig. Ha most előfizetsz egy évre, féláron teheted meg! Ráadásul hamarosan exkluzív e könyvvel gazdagodhatsz, ami kizárólag az előfizetők részére lesz elérhető! ( Az özvegy című e könyvről van szó ) Ha inkább simán utalnál, magyar vagy revolutos számlára, azt is megteheted itt:

Magyar: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )

Revolut: LT05 3250 0628 5677 6658 ( Ide is csak Lakó Tünde írandó )

Vagy itt fizethetsz elő:👇👇👇🙏🙏🙏❤️❤️❤️👇👇👇