Nehézséget okoz ezen az oldalon előfizetned? Megkönnyítem! Írj emailt nekem a tungye@gmail.com címre, elküldöm a magyar számlaszámom és amint utalod a havi, három havi vagy éves előfizetés díját, én jóváírom részedre! Így minden írásomhoz hozzáférsz könnyedén. Addig is fogadd szeretettel ezt az igaz történeten alapuló írásomat:
Nagy volt a szerelem, annak idején Mihály és Mária között. Minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva: meglátni és megszeretni, eljegyzést majd lakodalmat ülni.
Teltek az évek, gyarapodott a gazdaság, Mihály pálinkát is főzött, bor is akadt, ezeket eladták, gyűlt a vagyonka. Lassan de biztosan jómódba dolgozták magukat.
A szerelem szeretetté szelídült, boldogságuknak mégis nagy bánat állta útját. Az Úr nem áldotta meg őket gyermekkel. Ahogy múlt az élet, mit tehettek egyebet, beletőrödtek a helyzetbe.
Lett sok keresztgyerekük, akik felé szívüket, lelküket kitették. Hálásak is voltak érte a gyerekek.
Megöregedtek. Mária ment el elsőnek. Közben a falu, ahol éltek és ahol mutatóban sem akadt román család, kettőt leszámítva, akik szinte maguk is magyarként éltek, fokozatosan elrománosodott.
Kihaltak a régiek, a fiatalok eladták a házakat, sajnos nem figyelve arra, hogy magyarok vagy sem. No, de Mihály jólelkű, nyitott szívű ember lévén, ezt is elfogadta.
Ionel és Mioara egy kedves román pár volt, két kisgyerekkel. Összebarátkoztak Mihállyal, napi vendégek lettek a háznál. Az öregember örvendett, hogy magányát enyhítik.
Egy szép napon Ionel felajánlotta, hogy kössenek egy szerződést, ha rájuk hagyja a házát, ők élet végéig elgondozzák, ráadásul haláláig maradhat az otthonában.