Az árulás

Az árulás

Méghogy ő a mi lábunkat mossa... Örökösen ez az alázat, ez a szelídség! Így nem tudja felszabadítani Izráelt! Micsoda Messiás ez? Én bezzeg tudnám mit kell cselekedni, de ő nem érti. Tutyimutyi alak! Ha valóban ő Isten fia, mit totojázik? Kergesse el a rómaikat, üljön a trónra! Igen, állítsa helyre Isten országát! De majd rákényszerítem a dolgokra! Akkor aztán kénytelen lesz lépni, és végre azt cselekedni amire született, amiért Isten elküldte. Még ma este megteszem a szükséges lépéseket. Ha az akinek mondja magát, úgysem eshet baja. Abban az esetben elég nagy a hatalma, hogy megszabaduljon. Ha meg mégsem Isten fia, hát nem kár érte. Nem mellesleg pénz is áll a házhoz.

Most az én lábamat mossa. Jó, jó, persze.... szép és megható a viselkedése, de ezekben a nehéz időkben nem erre van szüksége Izráel népének! Majd ha a rómaiakat elűzte, lesz ideje ezekre a dolgokra, akkor szerénykedhet. Csak már legyünk túl ezen az egészen. A megfelelő pillanatban elindulok. Most még ez a marhaság... Az ő teste, az ő vére. Mondom, hogy totojázik! Húzza az időt, nem arra gyűjti az erőt, amire kellene! Én tudom, de rám nem hallgat senki! Hm... talán sejti, hogy mire készülök? Lám, miket beszél... Azt mondja, én mondtam, hogy elárulom őt...

De én nem is igazán akarom elárulni. Illetve... el akarom, de azért, hogy végre lépjen. Végre mutassa meg a hatalmát, ha van neki! Ideje indulni. Sötét van, éjszaka. Sebaj, nekem ez nem akadály, sőt, jótékonyan elrejt majd. Hogy is mutassak rá Jézusra, hog értsék, de senkinek ne tűnjön fel? Nehéz kérdés.... Hisz gondolnom kell arra is, hogy mi lesz azután. Mi lesz, ha végre trónra lép? Akkor majd hű alattvalójaként kell rám tekintsen.... Megvan! Megcsókolom! Ez senki szemében nem bűn, később sem gondolnak majd arra, hogy ezzel elárultam, a katonák pedig érteni fogják.

A harminc ezüst sem olyan nagy összeg, hogy felróható lenne a későbbiekben. Hisz ezzel egy szolgát is kiválthatnak... No, de nem töprengek annyit, gyerünk, gyerünk, induljanak be végre a várt események! Lépjen már Jézus arra felé, amerre kell!

Az előbb, amikor megcsókoltam, szerettem. Furcsa ez. Mert valójában szeretem, csak nem értem őt, miért ilyen lagymatag. Elviszik. Én megtettem amit meg kellett....

Még ma hajnalban... ?

Jaj... Elítélték!

Most lépj , Jézus! Most kellene megmentsd magad!

Már reggel van! Pilátus elé viszik!

Mit tettem? Édes jó Atyám! Mit tettem? Hol van a harminc ezüst? Az az átkozott pénz! Hol van? Nesztek! Itt van! Visszaadom! Vétkeztem! Ártatlan vért árultam el! Nem kell a pénz!

Milyen hangosan koppannak az ezüstök... Megsüketülök tőle!

Még ezek is vádolnak! Nem bírom.... Jaj, mekkorát vétkeztem! Elárultam! Csókkal! Kötelet akarok... Hol van egy kötél? Pusztulnom kell! Eriggyetek az utamból! Itt jó lesz... Elég erős a kötél... Ártatlan vért árultam el....

Utószó

Miközben ezt írtam, az jutott eszembe, hogy a mai Judások is ilyenek. Hányszor halljuk, hogy “Isten miért engedi” , “ Ha Isten mindenható, akkor mentse meg a világot” “ Miért nem úgy cselekszik Isten ahogy mi akarjuk, ahogy szerintünk helyes? “. Ez árulás. A mai kor Judásának gondolkodása, aki közben lehet, hogy megcsókolja Jézust...