Advent

„A világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én legyőztem a világot.” János16:33

Advent első vasárnapján a hit gyertyáját gyújtjuk meg, a hagyomány szerint. Az Istenbe, az Ő egyszülött fiába vetett hitünkről van szó. Nem, nem akármilyen hitről, bármennyire is ezt akarja elhitetni velünk ez a „toleráns” világ, mely mindent tolerál, de legkevésbé magát Jézust.

Tegnap kora este kiszaladtunk a közeli nagyáruházba, beszerezni egy – két dolgot, ami kimaradt. Mindjárt a bejáratnál tele volt a hely adventi koszorúk bőséges kínálatával. Megdöbbentő volt látni, amint mindenféle népség válogat köztük, pár muszlim is. Természetesen tudom, hogy az a pár fejkendős asszony nem volt tisztában a jelentésével... Legalábbis úgy gondolom, hiszen egy muszlim miért is vásárolna adventi koszorút?

Manapság mindenben hisznek az emberek: a gyógyszerekben, az ajándékokban, a díszes karácsonyfában, a mágiában, szellemekben, szeretetben. Merthogy sokak szerint karácsony a szeretet ünnepe. De Jézus nélkül nincs szeretet, bármennyire is azt hisszük, hogy mi okosabbak, jobbak, hatalmasabbak vagyunk Istennél, mi majd ünnepeljük a szeretetet. Nekünk ugyan ne mondja meg Isten mit tegyünk és mit ne! Ezzel aztán el is érkezett az ember a lázadó kamasz státusba, amikor bárkinek, bármit elhisz, csak a szülőnek nem. Előbb – utóbb rájön a balga, hogy hiba volt ez, de igencsak sokszor már túl késő.

Lori mesélte az este, hogy egy bejegyést olvasott, melyben egy néni megkérdezte, kinek mit jelent a karácsony. Sok száz hozzászólásból egyetlen egy akadt, aki Jézus születését említette. Nagyon elszomorító... Itt tart a világ.

Visszaolvasva soraim, látom, hogy ez bizony nem sikerült valami kedvesre. De felvérteztem magam a támadások ellen is. Egészen pontosan: felvértezett engem az én Uram, Jézus Krisztus, kinek neve legyen áldott! Soli Deo Gloria!

Csendes, imádságos első Adventet kívánok minden olvasómnak!