A fél pár, barna női cipő egy autópálya forgalmas lehajtójának baloldalán, annak is a lusta kanyarjában hevert. Gyalogút nem volt ott, a poros - szürke szalagkorlát mögött sem. Mindennap láttam, amikor munkából hazafele hajtottam. Először január elsejének reggelén pillantottam meg, éjszakai műszakból jöttem ki éppen. Fáradt agyam picit felélénkült és képzeletem nekilódult.
Lehet, hogy a szilveszteri mulatság után összeveszett egy pár, a férfi kitessékelte a nőt az autóból, aki ezen a lehetetlen helyen kellett gyalogoljon tovább. Egyik cipője az autóban maradt, amint a vita hevében nagy dérrel - durral kiszállt az anyósülésről és mivel fél párral kényelmetlenül esett a menés, hát azt is hátrahagyta. A férfit többé nem látta, a cipőt sem.
De az is lehet, hogy egy vidám társaság haladt erre, kisbusszal. A becsiccsentett lányok közül páran már lehúzták az elegáns, ám kényelmetlen cipőjüket és valamelyikük fogadásból kihajította egyik felét az ablakon, de a sofőr nem állt meg, hogy összeszedje. Másnap már nem emlékezett rá, hol hagyta fél pár barna cipőjét.
Sőt, az is megtörténhetett, hogy szintén szilveszteri mulatság után egy nőt megerőszakoltak, majd kilökték az autóból. Gyalogosan ment haza, közben elhagyta egyik cipőjét. Soha többé nem mert visszamenni a helyszínre, inkább a másikat is eldobta, pedig drága cipő volt, és először viselte.
Az sem kizárt azonban, hogy valami egészen más dolog történt, - fékeztem meg a fantáziám. Valami egészen banális dolog, ami eszembe sem jutna. Már jól benne jártunk a nyárban és a cipő rendíthetetlenül ott volt. Kissé megviselte az időjárás, de maradt azon a helyen, ahova oly titokzatosan került.
Azon a napon is éjjeles voltam, amikor kissé fáradtan betértem a közeli zöldségeshez, szándékaim szerint friss gyümölcsöt vásárolni. Meleg nyári reggel volt, darazsak dongtak az édes őszibarackok körül. Rettegek a darazsaktól, de mindentől, ami zúgva repül, mi több, ami egyáltalán repül. Mentségemre írom le, hogy allergiás vagyok a csípésükre, ezáltal kialakult egy sikítófrászos fóbiám velük szemben.
Nem vagyok ilyenkor egyszerű helyzetben, merthogy vásárolnék is, de félek is. Konkrét stratégiákat dolgozok ki, miként közelítsem meg az áhított árut, pontosan akkor amikor az éppen darázsmentes. Ezen a reggelen is ez történt. Amikor már bő három perce nem láttam a kiszemelt ládánál egyet sem, odasettenkedtem, gyors egymás utánban kiemeltem három darabot. Igen ám, de amikor a negyedikért nyúltam, hangosan zümmögve megtámadott egy sárga - fekete csíkos szörny.
Sikítófrász élesítve, barackok elrepülnek és én nyakamat behúzva menekülök a bolt hátuljába. A tulaj ijedten kérdi mi a baj. Mondom. Nem, nem mondom, visítom, hogy üldöz egy fenevad! Egy darázs. Elnézően mosolyog, megkérdi mit szeretnék venni, előzékenyen kiválasztja a legszebbeket, leméri, fizetek, búcsúzom. A férfi utánam szól. Megállok.
- Képzelje, a feleségem is ennyire retteg mint ön, csak nem a darazsaktól, hanem a pókoktól. Elmesélek valamit. Szilveszter éjszakáján jöttünk hazafele. Barátoknál vacsoráztunk. Elkoccintottuk az éjfélt, kicsit beszélgettünk, aztán szétszéledt a társaság. Haladunk csendesen, a kihalt úton. Már hajtottunk le a pályáról, amikor a feleségem sikít egy velőtrázót a hátsó ülésen, ahol tudomásom szerint ezidáig szundított, letekeri az ablakot és kihajít rajta valamit. Ijedten kéredeztem mi történt? Á, semmi, válaszolta. Csak egy bitang nagy pók volt a cipőmön. Jó, jó, de mit dobtál ki az ablakon? Mert a pók nem koppan akkorát. Jaj, mit, mit, hát a cipőmet! Csak nem gondolod, hogy hozzáérek egy pókhoz??? Sötétben nem találtuk meg a cipőt, ráadásul pályalehajtón voltunk, sokáig nem is vesztegelhettünk, még éjszaka sem. Pár nap múltán a másik felét is bedobta a szemétbe.
Néztem a férfira és elkezdtem nevetni. Elmeséltem neki, hogy én látom azt a cipőt, valahányszor jövök haza a munkából.
- Barna cipő? - kérdi.
- Az - válaszolom.
- Az lesz az... Kidobta. Érti maga ezt? Pedig viszonylag új volt.
Belőle is kitört a nevetés és nagyon tetszettek neki a fantaziám szülte történetek.
Így tudtam meg, egy darázsnak köszönhetően, az elhagyott cipő történetét. Valamikor szeptemberben tűnt el onnan, gondolom pályatisztítás során.