A nő keze

Hompoth Loránd írása

Ahova Nő keze beteszi a lábát, ott azonnal más lesz az élet. Valahogy kisimul, minden szebbé, otthonosabbá válik. Meghittebbé. A dolgoknak helye lesz, kicsi apró mindenfélék tűnnek fel a semmiből, színes ez-az, egy matrica a hűtőn, kép a falon, dísztárgy a polcon. Eltűnik a férfilét puritánságát őrző háromnapos mosatlan, szalámihéj az asztalról, a félpár, bejárat mellett feledett cipő. Az ágyneműnek kellemes öblítő illata lesz, a szekrényben összefogódnak a pólók, a fürdőszobában rakás kozmetikai- és tisztítószer jelenik meg, aminek a nélkülözhetetlen szükségességét ugyan ki férfiember gondolta volna azelőtt?.

A lakásból egycsapásra Otthon lesz. Bárhova teszed le a bolygón a Nőt, azonnal nekilát az otthonteremtésnek, a mindennapi élet, az utódnevelés számára, az adott helyzetből kihozott legjobb körülmények konfigurálásának. A nappalok megtelnek reggeli búcsúpuszikkal, a hazatérted feletti öröm mosolyával, simogatással, nyakkendő- és gallérigazgatással, elsuttogott kívánságokkal. Az éjszakák pedig kerek formák tenyérbe illeszkedésével, meztelen és forró bőrfelületek egymáshoz simulásával, szerelmesen nedves ölelésekkel. Így van ez jól! Kedves lányok, asszonyok, akik anyaként, párként, élet- és csapattársként, barátként, kedves ismerősként körülvesztek bennünket! Legyenek ezek a hála szavai, amivel boldog Nőnapot kívánok mindannyitoknak!