A ló

Az öregember ritkán szólt, csendesen élte mindennapjait. Nem is volt nagyon kihez intézze szavait. Egyedül élt mióta neje elhunyt. Komótosan tett - vett hajnaltól napestig. Pirkadatkor kibújt az ágyból, mindenek előtt a majorságot engedte ki, szemet vetett nekik, vizet, ha kellett, utána jöhetett a fejés. Boris, a jámbor tehén, türelmesen várta, míg végez, csak akkor bődült egyet, mintha jó reggelt kívánna. Disznókat már nem tartott, ha kellett hús, hát vett a faluvégről, Béláéktól, azok minden héten vágtak, eladásra.

Utoljára a lovat hagyta. Gyengéje volt a szőke sörényű, vénségében is délceg paripa, Csillag. Miatta nem volt rest kaszálni sem, gyűjteni egész nyáron. Hozzá szólt is. Sustorgott a fülébe, az pedig hátracsapott fülekkel hallgatta, külső szemlélő már - már azt hihette érti amit mond gazdája, mert néha mintha kacagott volna egy rövidet. Naponta felült rá, került egyet a határban, lassan, öregesen. Esténként lecsutakolta, ezzel zárta a napot. Utána ő is megvacsorázott s ima után pihenni tért.

Gyermekei kéthetente jöttek, olyankor a menye sürgött - forgott a konyhában, főzött, néha sütött is valami édeset. Jó étkeket tálalt az asszonyka, szerette az öregember elnézni tűztől kipirult arcát, hetyke járását, saját felesége jutott eszébe ilyenkor, ő is ilyenforma volt valaha. Iluska, a kisunokája sokszor kérte, meséljen neki és ő, a sok hallgatástól rozsdás hangon, meg is tette. Nem olvasott, mesélt. Régmúlt időkről, erdei manókról, tündérekről. Odavoltak egymásért a kislánnyal.

Fia minden alkalommal noszogatta, hogy adja el a lovat, tehenet, az ő korában elég pár tyúkocska, tojnak azok, húsleves is kikerül belőlük, de hallani sem akart róla. Fejcsóválva, de szelíden mondogatta, hogy bizony nem adja el, megbírja még azt a kis kaszálást, gyűjtést, legalább telik a napja. De a férfi kifundálta, hogyan szabadítsa meg lovától apját. Egyszer egy kupecet hozott magával, hogy íme, ez az ember jó pénzért megveszi s apja pihenhet eleget, ahelyett, hogy kaszáljon. Csupán kímélni akarja...

Az öregember csak nézett rá, nem akarta elhinni, hogy ilyen helyzetbe hozta. Restellte az idegen ember előtt, hogy tudta nélkül adják el a lovát. Elnézte, ahogy egyezkednek azok ketten, és feltódult benne a harag. Egész életében ilyen keserűséget nem tapasztalt mint most. Amikor azok kezet ráztak, s elindultak az istálló felé, a vén hirtelen felemelkedett a székről, reácsapott az asztalra.

- Ide figyelj , édes fiam! - harsogta, olyan hangon, hogy mindenki megdermedt. - Most elmondom neked a döntésem! Ezen a portán ló mindig volt, van s amíg énbennem szusz van, addig lesz is! Megértetted? Hát miért akarod te elvenni az életem? Miért nem értettél a szép szóból? - a fia szólni akart, hogy hát ő csak félti az apját, de leintette. - Te engemet ne félts! Míg dobog a szívem, élek!

Azzal visszaült, szép lassan megnyugodott, többet nem szólt. Egy idő után Iluska somfordált hozzá, felkucorodott az ölébe és belesúgta öregapja fülébe:

- Ügyes voltál, nagyapó... Ezek tőlem is elvették Kajla nyuszit, azt mondták, már nagylány vagyok, alhatok egymagam... Hát tőled is elvennék Csillagot? Jól tetted, hogy mérges lettél! Holnap, otthon, majd én is reácsapok az asztalra, Kajla miatt... jó mérgesen!

Az öregember kék szeme fátyolos lett, magához húzta Iluskát és elmesélte neki Csillag születését. Attól kezdve a leányka mindig Csillagról akarta hallani a mesét. Érkezésükkor repült a vén ölébe:

- Nagyapó! Hogy is volt az Csillaggal, amikor megbokrosodott...?

Fia is beletörődött apja akaratába, tán meg is értette.

Ne fizess elő, ha nem szeretnéd minden írásom olvasni, hiszen így is elérhető számodra a műveim 80%-a. De azért elárulom, hogy sok érdekes dolog marad így rejtve előled. Hogy miért kérlek a támogatásra? Mert olyan jogi helyzetbe kerültem, önhibámon kívvül, Németországban, aminek következményeként teljesen jövedelem nélkül maradtam, ráadásul biztosítás nélkül.

Természetesen fellebbeztem, valószínűleg meg is nyerem az ügyet, de addig is élnem kell. Ha a mindennapi betevő veszéllybe kerül, az ihlet valahogy elmarad… egyszerűen nem tudok az írásra koncentrálni. Hiszen nagy műtét előtt állok, miközben a bürokráciával kell harcolnom.

Ha teheted, kérlek támogass. Az alábbi, narancssárga gombra kattintva megteheted ezt, illetve megadok egy magyar számlaszámot is, ahova utalhatsz. Ez utóbbinál a megjegyzésekhez írd oda az email címed, hogy jóváírhassam az előfizetést. Háklásan köszönöm!

👉Magyar számlaszám: 16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )