A csereküllakok

Asszonypajtás kórházban. Aki volt hasonló helyzetben, tudja, ilyenkor egész különleges logisztikai szervezést igényel a szükséges dolgok ide-oda mozgatása az otthon és az egészségügyi intézmény között. Táskák, cekkerek, neccek jönnek-mennek ki és be.

Fordított esetben, mikor a férfi van bent, az otthon maradó nőnemű partner talán kissé könnyebben veszi az akadályt. Általában pontosan tudja, hol laknak az ember tiszta alsógatyái, pizsamája, fogkeféje, borotvája.

Na, de hallám, melyik az a pasi, aki tudja, hol tartja az asszony a bugyijait, hálóingét, és éppen azok közül melyik a „kórházbavaló”? Vagy a fürdőszobát betöltő ezer nőcis kozmetikum közül mi az, ami nélkülözhetetlen a kórházi ágyon?

Van-e vajon olyan szőrös maszkulin férfiember, aki simán, kisujjból rázza ki a párja által éppen használt sampont? A régebben használatos nem jó, de szintén nem elfogadott a „nem volt más, de sampon kellett, megvettem, csak egyszer használtam” sem.

Aztán a balzsamot, hajápolót, hajszínkorrigálót, és a harminc másik közül az éppen szolgálatos nagyfogú fésűt, dezodort, parfümöt, tusfürdőt...

Nos, a technika segítségével, a videóhívás csodáját bevetve, szinte hibátlanul abszolváltam a nehéz vizsgát. Nem summa cum laude, mert a fogkrém és tusfürdő kimaradt. A fogkrémet én, a tusfürdőt valahogy mindketten elfelejtettük, úgyhogy az nem is számít hibapontnak. Másnap pótolva lettek a kimaradtak.

A csereküllakok azonban kifogtak rajtam.

Egyrészt, mert fogalmam sem volt hirtelen, mik azok, amikor az asszony kért, vigyek be neki, így azt sem tudtam, mit és hol kellene keresnem a lakásban.

– Viszek szívesen, kicsim, csak mondd meg, mi az a csereküllak! – búgtam kétségbeesetten a telefonba.

A vonal túlsó végén nevetés válaszolt. Eltartott egy ideig, amíg a – beteg fehérnépre nem jellemző – röhögőgörcs szüneteiben megfejtette nekem a rejtélyt: hűtőtáskában használatos, lefagyasztott jégakkukra gondolt.

A többéves németországi tartózkodás okán akaratlanul is beszivárgott pár német kifejezés a szókincsünkbe, annak ellenére, hogy tudatosan kerüljük. De sokszor észre sem vesszük, olyan természetesnek tűnik, mint otthon Erdélyben a „fisa”, „buletin” vagy „borkán”.

Ismerős házaspár meséli, hazaköltözés után hét évvel is a vegyes szemét Restmüll maradt számukra...

E lingvisztikai mix csinált most a jégakkuból „kühl akku”-t, amit így egyben, magyar akcentussal mondva én csereküllakkoknak értettem.

Szóval, hurrá, szöveges feladat megértve, alles klar!

Asszony, gyógyulj, itt vannak ni a csereküllakok, mindjárt viszem!