„Ha egy cigány származású ember rosszat tesz, futótűzként terjed a hír. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy ugyanilyen gyorsan terjedjen az is, amikor cigány származású emberek jó ügyet szolgálnak, értéket teremtenek.”
Figyelem a cigány fiatalember lelkesedéstől csillogó szemét, amint teljes szívvel, sugárzó őszinteséggel meséli, hogyan kezdődött az egész. Én kerestem meg Oláh Lajost, kértem, beszéljünk, szeretnék segíteni, amiben tudok, ha nem másban, abban, hogy írok róluk, hadd terjedjen a jó hírük, mert igazán megérdemlik! Mindjárt az elején leszögezi, hogy a hit említése nélkül nem tud erről beszélni, mert hiszi és vallja hogy Isten segítsége, vezetése kellett az egészhez, Ő adta, adja az erőt nekik. Valódi öröm csillan meg az arcán, amikor elmondom, hogy magam is Istenbe vetem bizodalmam.
Amint tudjátok, nem egy hírportál ez az oldal, talán kicsit más megközelítésből írok a dolgokról. Röviden írnék arról, hogy mi is az, amitől különleges ez az ember és csapata. Salgótarjánban élnek és harcolnak. Igen, harcolnak. A drog, a rendbontás, a gyorshajtás, a randalírozás ellen, minden ellen ami törvénytelen, ami ártalmas. De emelett segítenek, ha emberek bajba kerülnek, ha kell házhoz mennek, hogy felemeljék az elesett idős bácsit, akit a felesége már nem bír el egyedül, megnyugtatják a rettegő nénit, akinek a háza előtt duhajkodnak és sorolhatnám. Ahogy sorolni is fogom, ha Lajos beleegyezik, időnként hírt adok róluk.
Nem „fényezi” önmagát, sőt, elmondja, hogy mennyire lent volt ő is, a könyebb utat választotta annak idején, ahogy ő fogalmaz, a sötét oldalt. Felragyog az egész ember a képernyő túloldalán ( videón beszélgetünk ), amikor arról beszél, hogy milyen áldott jó dolog, ha az ember kijut a fényre és a családjáért dolgozik, tevékenykedik, előteremti a mindennapi kenyeret. Nyíltan kimondja: igenis van a cigányságnak egy olyan rétege, amelyik várja a sültgalambot, a sötét oldalon áll, nem tesz semmit a boldogulásért, máról holnapra él. Rákérdezek, hogy ezért és a hasonló mondataiért nem nevezik árulónak? A válasz: dehogynem! De csak az a réteg, akikről beszél! A becsületesen dolgozó cigányok nem. Mert ők is tudják, ahogy Lajos fogalmaz, hogy egy – két bűnöző húsz másik, rendes család jó hírét is tönkreteszi.
A csapat, melynek nevét sokan áldják Salgótarjánban és környékén, immár egyesületként működik, munka mellett, önkénteskednek, a polgárőrség tagjai, a rendőrséggel együttműködnek. Idejüket, energiájukat nem sajnálják, a jó ügy érdekében éjjel is kiugranak, ha kell az ágyból. Fiatal életeket mentenek ki a függőségből, saját jó példával elől járva mutatják meg: így is lehet, sőt, így kell élni.
Nézzetek be az oldalukra, a neve: Gyár Acél. Kövessétek őket, osszátok ezerrel a jótetteiket, vigyétek hírét annak, hogy vannak még olyan emberek, akik egyenes gerinccel, őszinte vallomással saját gyarlóságukról, kiállnak a közösségük mellett, irányt mutatnak, segítséget nyújtanak, idejüket, erejüket nem kímélve, teszik ezt a jó ügy érdekében, elkötelezetten.