A bödön

Kék, mázascserép volt a bödön. Még cifraság is volt az oldalába karcolva. Nagy kincs volt az a sok éhes gyerekszájnak! Ágika mehetett csak zsírért a kamrába, mikor kedvesanyám megparancsolta. Ő nem szerette a zsírt. Esztendőben egyszer vágtak disznót, olyankor a friss kolbászból, húsból is került a bödönbe, aztán szépen felöntötték az aranyszínű forró zsírral. Az fehérré dermedt estére, és eltakarta a finomságot. Vasárnapokon és pirosbetűs ünnepnapokon nyúltak csak hozzá. Olyankor a gyereksereg pityókát hántott, kedvesanyám megfőzte, majd összetörte, és hagymás zsíron megfuttatta. Kihalásztak valamennyi húst vagy kolbászt, megmelegítették, és úgy tálalták. Káposztacika dukált hozzá.

Aztán a hús és kolbász hamar kifogyott, maradt a zsír, szegény kis Ágika legnagyobb bánatára. Mert míg a többiek a cukroskenyeret zsírral kapták, az övét bizony csak vízbe áztatottra szórták. Próbálta ő megszeretni, bele-belenyalt időnként, de még a hideg is kirázta tőle. Kedvesanyámnak a piros pettyes kislábasba kellett vinni a kamrából a zsírt. Bánni szeretett vele. Élvezettel nézte, amint a nagy fakanál belefúródik a masszába, s szerette azt is, ahogy a végén kis ujjaival lesimítja a maradékot. Az üresedő bödönről jó volt lekapargatni a maradékot. Mindig ott maradt kedvesanyám mellett, amikor az felolvasztotta, és ismét aranyszínűvé vált.

Hja, de régen is volt ez! Ágika felnőtt, a városba ment férjhez. Kedvesanyámat sűrűn látogatta, majd ápolta mikor megbetegedett. Felvitték magukhoz a városi lakásba. Még egy esztendőt élt, tovább nem bírta, hogy kiszakadt a tapasztott falú kis házikójából, ahol annyi gyereket felnevelt. Kedvesanyámnak házassága első öt esztendejében nem született gyermeke. Boldogságukat ez bizony beárnyékolta. Hatodik évben vették ki az első kisfiút a lelencházból. Pufók, angyalfürtös legényke volt Samu. Prospozsgás arcáról soha nem hervadt le a mosoly, mikor sírt is, mintha ott maradt volna a szája szegletében.

Másodjára érkezett Ágika. Már három esztendős nagylány volt, komoly, nagy barna szemekkel. Ugyanebben az évben kedvesanyám áldott állapotba került. Mindjárt ikreket szült, Lajoskát és Béluskát. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy érezték, még elbír a hajlékuk pár lelencet. Mindjárt egy testvérpárt hoztak haza, a nyolc éves Katit és öccsét, Ábrist. Így aztán teljesült a vágyuk, hogy egy nagycsalád legyenek . Mindig gyerekzsivajtól volt hangos a ház, udvar, utca. Sem kedvesanyám, sem kedvesapám nem tett különbséget az édes és a lelenc gyerekek között. Még a saját szülöttjük is úgy szólították őket, mint a többiek. Ruhából, ételből egyformán jutott, de ölelésből és pofonból is.

Kedvesapám már régen meghalt, és kedvesanyám a kisebbeket már egyedül nevelte fel. Most, hogy őt is eltemették, dönteni kellett a tapasztott falú házikó sorsáról. Egyikőjük sem akarta eladni, szerettek volna időnként hazamenni. Ági ment ki a temetés után, hogy körülnézzen, kitakarítson. Utoljára hagyta a kamrát. Amint belépett meglátta a kék, mázas zsírosbödönt. Árvízszerűen tódultak fel benne az emlékek. Belezsibbadt a lelke.

Sokáig állt, és nézte a bödönt. Milyen galiba keletkezett, mikor kedvesanyám rajtakapta Ábrist és Béluskát, amint nyakig vájkálnak a zsírban, és várat akarnak belőle építeni! Persze a vár nem sikerült, egyrészt mert meleg kis kezük között olvadt a kásás zsír, másrészt mert időben észlelték mit művelnek. Hát amikor Kati egész este a kukoricaszemeken kellett térdepeljen, mert titokban egy csomó zsírt elnyalt! Csak amikor rájött a szapora emiatt, akkor állhatott fel. Ágika elmélázva mosolygott.

Lassan odalépett a bödönhöz, és leemelte a tetejét. Úgy simult a tenyerébe, mintha egy régi ismerős ölelte volna meg. Félig volt még zsírral. Beleszagolt. Semmi baja, gondolta csodálkozva. Felemelte az edényt, és olyan nehéz volt, hogy meglepetésében leejtette. Nagyot csattant a mázas cserépedény, és darabokra tört. Ahogy a cserepeket szedte össze, hirtelen megakadt a keze egy darab lesütött húsban. Lekaparta róla a zsírt és kicsit félve beleharapott. Le kellett hunynia a szemét az ízemléktől.

Hetekbe telt, mire apránként összeragasztgatta a bödönt. Akkor aztán rátette a tetejét, és berakta a kamrába, a városi lakás kamrájába. Ahányszor belépett valamiért, mesimította tekintetével. Az én örökségem, gondolta. Tele emlékekkel...

Ne feledd: péntek, azaz március 20. reggelig még kedvezményesen fizthetsz elő és részt vehetsz a Csámpi papírkönyv sorsoláson, szombaton.

‼️💕Éves előfizetés 35 euró, az eddigi 45 helyett, ami hónapokra lebontva mindösszesen 2,92 euró. ‼️

‼️💕Alapító tagság az eddigi 75 euró helyett csupán 45 euró és aki erre fizet elő, annak a neve kétszer kerül be a kalapba a Csámpi papírkönyv sorsolás alkalmából! 📖💕

👇Kattints a narancssárga gombra, ha előfizetnél👇🙏